34. /*Csak a zene és te*/

2011. okt. 9. 15:49 - írta neonkék17 Nem voltam a mostani napokban a legjobb formámban, de.. de most itt vagyok és itt a rész;) köszönöm ChocolateeGirl♥ "Választási lehetőség mindig van. Magamtól szenvedek egy büdös köcsög miatt.Vagy a zenére hagyom magam."





http://www.youtube.com/watch?v=zZh08Qf7ax8


Hatalmas stadion, nagy reflektorok, és egy csomó „I LOVE YOU JUSTIN” táblás kis csaj. Ennyit láttam, ahogy kiléptem a színpadra.

-Jó estét Róma. – mosolyogtam a közönségre, majd lassan ringatózni kezdtem az Overboard kezdő dallamaira. Lehunytam a szemem, és átadtam magam a ritmusnak. Elmúlt az izgalmam, nem remegett a lábam. Óvatosan kezdtem bele az első sorba. Mi lesz ha kifújolnak?? Ahogy énekeltem a következő sorokat, kinyitottam szemeim, és a közönségre néztem. Csillogó tekinteteket láttam, nem is keveset. Apró mosolyra húztam ajkaim. Izgatottan vártam a részt, mikor Justin belép. A ’lifesaver’ szót ismételgetve lépet ki a színpadra. Hatalmas sikítás övezte, ahogy egyre közelebb került hozzám. Odalépett elém, gyorsan átölelt, és már sétált is a színpad másik részébe. A refréneket együtt énekelve, néha összekapaszkodva, egymás kezét megfogva énekeltük a dalt. Ahogy vége lett, lesiettünk a színpadról.

-Fantasztikus voltál, Faith. – lépett oda hozzám Pattie, és megölelt.

-Köszönöm. – mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára, majd pacsiztam le Scooterrel. Visszavedlettem a cicanadrágomba, fehér toppal, és virágos kis cipőmbe. A biztonság kedvéért egy bézs színű kardigánt is felvettem, és leültem a kanapéra Pattie mellé. Úgy egy óra múlva Justin is végzett. Egy hatalmas mosollyal az arcán nézett rajtunk végig, majd rajtam állapodott meg a tekintete és elindult felém. Mosolyogva vetettem magam karjaiba, és hihetetlenül boldog voltam.

- Óriási voltál. - suttogta a fülembe, majd gyengéden rászorított derekamra.

- Hát még te. - mondtam neki vissza, majd elhúzódtam és egy levakarhatatlan mosollyal visszaültem Pattie mellé. Justin elment átöltözni és rendbe hozni magát, addig mi a színfalak mögött csücsültünk és a koncertről beszélgettünk.

- Na, és hogy tetszett? - tudakolta kedvesen Pattie.

- Valami fantasztikus érzés. Amikor kimész a színpadra, megszűnik minden és csak te vagy és a zene. Nem látod a közönséget, sem mást, csak te és a zene. Imádom ezt az érzést. Hihetetlen. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha is megtapasztalhatom ezt. És ezt Justinnak köszönhetem.

- Nem szívem. Ezt magadnak köszönheted. Justin csak felkínált egy lehetőséget, rajtad múlt, hogy megragadod vagy elengeded. De ahogy látom és hallom úgy érzed, hogy jól döntöttél. - Pattie kedvesen mosolygott rám, én pedig hatalmas, csillogó szemekkel, mosollyal az arcomon bólogattam.

- Ezt örömmel hallom. - nézett le ránk Scoo. - Faith kimennél a színpadra? - vetette oda lazán.

- Hogy micsoda? - hangom két oktávval feljebb csúszott, és erre a gondolatra pillangók termettek a hasamba.

- Hallod ezt? - kérdezte csendet intve és fülelve. Mindenki csendben maradt és hallgatózott, hogy meghallja azt, amire Scooter rámutatott.

- Justin. Justin. Justin. Justin. - Justin nevét kántálta a közönség megállás nélkül.

- De hiszen ők, Justint akarják nem engem. - mondtam tapintatosan.

- És? Nem az számít nekik, hogy ki megy ki, ők csak sztárt akarnak hallani énekelni a színpadon úgy, hogy hajrá. - rám kacsintott és a kezembe nyomott egy mikrofont.

- De mit énekeljek? - kérdeztem elhűlve miközben a színpad fele toltak.

- Rihanna? - tanácstalanul néztek rám, majd fellöktek a lépcsőn én pedig, majdnem elestem. Megtartva egyensúlyomat, óvatosan lépkedtem a színpadon még a színfalak árnyékában, mintha üvegdarabokon sétálnék. Kiléptem a színfalak takarásából a reflektorfénybe, ahol már jó pár ember megfordult és a kijárat felé tartott.

- Máris vége a bulinak? - kérdeztem mosolyogva. Nem tudom, hogy van ez, de ha a közönség előtt állok, valahogy elmúlik a félelmem, mintha eltörölnék belőlem. Ha meglátom a sok embert, elszáll minden félelemem, mert tudom, hogy minden jó lesz. A közönség felsikított és őrjöngve pusztították egymást az első sorban. Lehunytam a szemeimet, vettem egy nagy levegőt és zene nélkül kezdtem bele Rihanna egyik számába.

Whats up? I know we haven't spoken for a while But I was thinkin bout you and it kinda made me smile. (Mi a helyzet? Tudom, hogy nem beszéltünk ennél többet, de én rád gondoltam és ez megmosolyogtatott.)

Rihanna P.S. I'm still not over you című száma csak úgy visszhangzott, miközben a stadionnyi ember lélegzetvisszafojtva várta, hogy a dal végére érjek. Egy helyben álltam, meg sem mozdultam, de a stadion visszhangzott. Kimondhatatlan érzés, amikor ott állsz, mindenki téged bámul és te csak énekelsz, mintha mindig is ezt csináltad volna. A dal végére értem és mosolyogtam. Tapsviharban és ujjongásban törtek ki. Én pedig csak ott álltam esetlenül és vártam, hogy megmentsen valaki. És a megmentésemre nem más érkezett, mint a híres tini sztár Justin Bieber.

- Hmm... látom jó dolgotok volt, míg távol voltam. - szólalt meg oldalról, miközben mosolyogva felém tartott.

- Igeeeeen. - kiáltották.

- Megengeditek nekem, hogy elraboljam Faitht? Már ti is biztos fáradtak vagytok, ahogy ő is. - kedvesen mosolygott, majd odaért és kezét a derekamra simította, majd éreztem egy kisebb lökést, ahogy a lépcső felé irányít. Egy hálás pillantást vetettem rá, majd elköszöntem és lesiettem Justinnal az oldalamon.

- Köszönöm. - mondtam lent egy mosoly kíséretével.

- Nincs mit. Na, de menjünk, mert anyuék még ma el akarnak menni egy kis városnézésre.

- Umm.. még ma? - nyeltem egy nagyot és követtem, miközben Kennyvel előttem egy ajtó felé tartanak.

- Igen. Fáradt vagy? - kérdezte hátralesve.

- Nem igazán... - ahogy kiléptem az ajtón rögtön felélénkültem.

- Akkor jó. - megfordult rám mosolygott, majd kinyitotta előttem az ajtót és beszálltunk egy fekete audiba.

33. /*Menni fog!*/

2011. okt. 2. 19:51 - írta neonkék17 Erősen gondolkodtam, hogy folytatni fogom-e. Csak mert megjegyzem a 10komment nem jött össze... úgy, hogy csak annyit mondanék: ChocolateeGirl imádlak♥ "Now, that you're here I just feel like I'm constantly dreaming."





- Faith izgulsz? – kérdezte mellettem szinte ugrálva a szupersztár.

- Már nem. – ráztam meg nevetve a fejemet.

- Hogy-hogy? – érdeklődő tekintettel vizslatott és neki támaszkodott a lift falának.

- Nem tudom. – rántottam vállat. – Érzem, hogy jó lesz. – rá mosolyogtam és a bőröndömet magam után húzva léptem ki a liftből.

- Hát az is lesz. Majd meglátod. – viszonozta a mosolyt, majd előre szaladva kinyitotta a szálloda ajtaját és belépett a lakosztályba. Lassan utána sétáltam. A lakosztály elképesztő volt. Szép tágas nappali, jó sok hálószoba. Mint a filmekben. Elmosolyodtam és a szupersztár után mentem a konyhába.

- Melyik lesz az én szobám? – kérdeztem felülve a székre. Elém rakott egy pohár narancslevet bólintottam köszönés képen és lehúztam.

- Nem tudom. Várjuk meg anyuékat. – lehuppant a mellettem lévő székre és nézte, ahogy iszom. Kicsit idegesített, ne nézzen senki, ha eszem vagy iszom, de nem szóltam rá. Kattant a zár, én pedig a pultra helyeztem az üres poharamat. Pattiék bejöttek a nappaliba és leültek a hatalmas kanapéra. Elfáradva vettek egy nagy levegőt és néztek fel ránk.

- Kifáradtatok? – kérdeztem nevetve miközben eléjük sétáltam, és leültem a fotelba.

- Áhh. – intett Pattie. – De nekem még az este előtt aludnom kell. Ez már nem úgy van, mint pár éve. – vett egy nagy levegőt.

- Ne viccelj, hiszen nem is vagy öreg. – mondtam mosolyogva, és komolyan is gondoltam.

- Aranyos vagy Faith, de öregszek, helyesbítek, öregszünk, és ezt el kell fogadni. – nézett cinkosan Scooterre és Usherre.

- Héhéhéhé. Csak a magad nevében beszélj Pattiekém. – rakta maga elé a kezét nevetve Usher.

- Na, jól van fiatalok, nem csak Pattiere, de mindenkire ráfér a pihenés. Hiába vagyunk páran hozzá szokva a repüléshez, attól még kimerítő. Szóval mindenki megpróbál pihenni, addig, míg nem kell indulni. Értve? – kérdezte szigorúan Scoo.

- Igenis parancsnok! – vágta magát haptákba Justin. Elég vicces volt, ahogy elmasírozott előttünk és bevonult az egyik találomra választott szobájába.

- Melyik lesz az én szobám? – kérdeztem most már Usheréktől, miközben a konyhából összeszedtem a bőröndjeimet.

- Justin mellett leszel. Oké? – nézett rám Scooter.

- Ühüm. – bólintottam és elindultam a középső ajtó felé.

- Ebben a lakosztályban fog aludni Usher is, mi pedig Kennyvel és Pattievel a szomszédos lakosztályban. Ha baj van, csak szóljatok. – újabb bólintás tőlem, majd eltűntem a szobában. Nem is részletezem, ez a szoba is lélegzetelállító volt, akárcsak a lakosztály többi része is. A bőröndjeimet ledobtam az ágy mellé én pedig az ágyra vetettem magam. Az egyik párnába fújtam a fejemet és próbáltam nem az esti fellépésen gondolkodni. Már vagy ezerszer elpróbáltuk az összes dalt, hogy miket mondhatok, hogy miket nem. Minden átbeszéltünk. Mennie kell! Belenyögtem a párnámba majd feltápászkodtam és kilestem az ablakon. A kilátás valami elképesztő, de azért, ez nem New York. Hiszen ez Olaszország. Róma. Gyönyörű hely, gyönyörű kilátás, kedves emberek. Legalábbis eddig. Scooter azt mondta egy hetet leszünk itt, három fellépésünk lesz és lesz olyan is, mikor várost fogunk nézni. Már nagyon-nagyon várom. Annyira kíváncsi vagyok Rómára. A fantáziálásomat egy kopogás zavarta meg.

- Tessék. – szóltam ki csendesen. Justin bukkant fel az ajtó mögül és vigyorogva jött be a szobába, majd ült le az ágyamra. – Mit szeretnél?

- Scooter küldött, hogy szóljak, hogy lesz az este.

- Na, és hogy? – kérdeztem kedvesen, miközben lábaimat felhúztam és kezemmel átkulcsoltam őket.

- Hétkor kezdik beengedni az embereket a stadionba, a fellépés fél nyolckor kezdődik, mi pedig már ötre oda megyünk. Lesz még egy utolsó táncpróbád, ahogy nekem is, de a tiéd hamarabb lesz. Jenna és Brad már ott fognak minket várni, az én táncosaimmal együtt. – bólintottam. – Kapsz saját öltözőt és elvileg már a ruhákat is kiválasztották, de ha nem tetszik, csak nyugodtan szólj és intézkedünk. - újabb bólintás. – Lesz egy utolsó hangpróbád hatkor és utána el kell kezdeni készülődni, hogy tényleg minden tökéletes legyen. – még egy bólintás. A végén még átmegyek bólogató kiskutyába. – Hát ennyi. – csapta össze mosolyogva a két kezét. Még tőlem érkezet egy erőtlen bólintás és egy grimasz féle. – Ne félj már ennyire. Tudom, hogy jó leszel. – mondta mosolyogva.

- Ühüm. – próbáltam visszamosolyogni rá, de csak egy fintort sikerült kipréselnem magamból. Felnevetett, majd felállt az ágyról és kislisszolt a szobából.


Este 19:25


- 5 perc emberek! 5 perc Faith! – az egyik statiszta jelentőségteljesen rám nézett, majd a kezembe nyomott egy mikrofont, és otthagyott a színfalak mögött. Remegtem, izzadtam. Totálisan kész voltam. Azt hittem elájulok.

- Minden rendben lesz Faith! Ne izgulj. – meghallottam Justin hangját mögülem. Azonnal megfordultam és szapora lélegzésemet próbáltam szabályozni, de valahogy nem ment. – Úristen Faith. Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Ühüm. – bólintottam erőtlenül.

- Ne izgulj, tökéletes leszel. Mindent tudsz, mindent átbeszéltünk, mindent elpróbáltunk. Tökéletesen tudod a dalokat, a táncokat. Menni fog! – gyengéden megszorította a vállaimat és mélyen belenézett a szemembe. Éreztem, ahogy a tudtomra akarta adni, hogy tényleg minden jól fogok csinálni. Egymás szemeit bámultuk, csak álltunk és bámultuk a másikat. Mintha megszűnt volna a tér és az idő.

- Faith, te jössz! – a tökéletes másodpercet szétszakították engem pedig kivetettek a kutyák elé. Justin kezei eltűntek, ahogy a melegséget árasztó csoki barna szemei is. Előttem már csak a feketeség és a néma csönd, majd a magas sarkúm hangja, ahogy kopog a színpadon, és végül a vakítófehérség.

32. /*Izguloooook!*/

2011. szept. 25. 20:14 - írta neonkék17 Sziasztok:) úúúristen újra itt*-* el sem hiszitek milyen jó érzés. Már hiányoltam ezt a blogot. Nagyon. Nem tudom mi van velem. Azt sem tudom mi lesz a másik bloggal, azt sem tudom, hogy folytatni fogom-e, de egyet tudok;). Ha holnap este 20óriág összegyűlik 10 értelmes, 10 különböző embertől, 10 komment, akkor ezt a blogot folytatom! Nem tudom, hogy kinek, hogy fog tetszeni, remélem nagyon. Ne tudjátok meg mennyire izgulok. Talán ennyire még sohasem izgultam. Még akkor sem, amikor be kellett mennem az új osztályba:$$. Szóval nagyon dobogó szívvel, remegő kezekkel jó olvasást kívánok♥ "Add a kezed, mert álmodok. Add a kezed, mert itt vagyok. Add a kezed, mert meghalok!!"





1 hónappal később


Ma van augusztus utolsó napja, este 8 van, és én azon gondolkodom, hogy mindent elpakoltam-e. A bőröndjeim már útra készen álltak, lent a földszinten, a holnapi ruhám kikészítve a széken én pedig az ágyamon ültem kezemmel, a gitárommal és azon gondolkodom, hogy biztos jól döntöttem-e. Holnap kezdődik Justin Bieber európai turnéja és az új előénekesét a holnap esti turnékezdő koncertjén fogja bemutatni. Vagyis engem. Boldog voltam, hogy én lehetek ez az ember, de féltem. Iszonyatosan. Hogy mit fognak hozzám szólni az emberek, hogy lehet, hogy talán nem fogok nekik tetszeni. Vagy akár a hangom. Justin napok óta győzköd, hogy imádni fognak. Remélem igaza lesz. Izgatott voltam nagyon. Nem is értem, hogy tudok nyugodtan ülni az ágyamon és az akkordokkal játszani.

Azt hiszem, elmondhatom, hogy ez volt életem legjobb nyara. Az utóbbi egy hónapban teljesen megváltozott az életem, és azt hiszem, teljesen a jó irányba. Találkoztam Justin Bieberrel, Usherrel legjobb cimborák lettünk és kibékültem Laurennel. Tisztáztam magamban mindent, és még Austinnal is beszéltem. Nagy erő kellett, hogy rávegyem magamat, de mindenki azt tanácsolta, hogy még utoljára mondjam meg neki a magamét. Semmi ilyesmi nem történt, csak szépen odasétáltam hozzá, a szemébe mondtam, hogy egy utolsó mocskos féreg, rávilágítottam, hogy semmit nem ér, és emelt fővel eljöttem. Nem akartam vele ordítozni, hogy miért akarta velem ezt tenni, de jó volt látni, ahogy szenved. A Laurennel való kapcsolatom rendbe jött. Nem tudom miért, nagyon hiányzott és nagyon szeretem a lányt. Mióta nincs ő, nekem csak Lauren volt. Hiányzott mikor nem beszéltünk, és most úgy érzem, visszakaptam az énem egyik kis darabját. De szereztem egy új barátot. Benne teljes mértékben megbízom. Ő az én másik felem. Bármilyen titkomat rámerem bízni, és imádom a csajt, Ninát.

Oldalra letettem a gitárt én pedig elnyúltam az ágyon. Fellestem a plafonra és próbáltam uralkodni a pillangókon a hasamban. Hiszen.. ez túl tökéletes, hogy igaz legyen. Túlságosan is tündérmesébe illik. A lány, akivel csak csupa rossz dolgok történtek, most végre jót is kap az élettől. Ez szinte lehetetlen elhinni. Behunytam a szemeimet és beszívtam egy jó adag levegőt, bent tartottam pár másodpercig majd hangosan kifújtam. Honeyról kiderült, hogy a banda tagja. Részt vettem a „válogatón” be is kerültem, de… de az éneklést választottam. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e. De meg akarom mutatni, be akarom bizonyítani, hogy igenis van helyem a zene világában.

Felültem az ágyon, elraktam a gitáromat a tokjába és levittem a bőröndjeimhez. Összeszedtem a pizsamámat és elmentem fürdeni. Hajamat átmostam eperillatú samponnal, testemet pedig trópusi tusfürdővel kentem be. Lemostam magamról a habot, majd álltam még pár percig a jóleső forró víz alatt. Hagytam, hogy az elmémből a víz kimossa a zavaró gondolatokat és elzártam a csapot. Magam köré tekertem egy törölközőt, a tükör elé léptem. Megmostam a fogamat, megszárítottam a hajamat és felgumiztam a fejem tetejére. Az arcomat letisztítottam végül pedig felöltöztem. Visszamentem a szobámba és kisétáltam az erkélyre. Nyitva hagytam az ajtót, mint valami menekülési útvonalat, ha valami baj történne. Odaléptem a korláthoz, kezeimmel végig simítottam a kovácsoltvas korláton és elmosolyodtam. Tekintetemet az alvó New Yorkra emeltem. Szeretem ezt a várost. Ideköt minden, és holnap elhagyom. Elmosolyodtam. Hiszen… elmegyek Európába, énekelhetek és Justin Bieber énekese vagyok. Ez csodás. Felnevettem a logikámon és visszamentem a szobába. Becsuktam az erkélyajtót, bebújtam az ágyba és izgatottan, de megpróbáltam elaludni.


Másnap reggel 6 óra


Már teljesen fel voltam öltözve, hajam leengedve, kivasalva, kezemen ott lógott a szerencse karkötőm, amit még tőle kaptam, és izgulva ültem a konyhapultnál.

- Kicsim, nyugodj már meg. Mindjárt indulunk. – szólt rám anyu. Igen egész reggel izgatott voltam és fel alá ugráltam. Nem akartam, hogy bármi probléma is legyen, ezért már kétszer átnéztem a bőröndjeimet, felfogtam a hajamat, majd leengedtem, még egyszer felfogtam és még egyszer kiengedtem. Reggelire csak pár falatot tudtam enni, azt is nagy kínszenvedések árán tudtam leküzdeni a torkomon.

- Oké-oké. – megláttam, ahogy apu kiviszi a kocsiba a bőröndjeimet és felcsillant a szemem. Indulunk?!

- Nina is kijön a reptérre? – tudakolta kíváncsian anya, miközben a kocsi felé sétáltunk.

- Igen, kijön elbúcsúzni. – bólogattam. Zsebemben voltak a legfontosabb dolgaim: headset, telefon, rágó, zsepi. Végig tapogattam, hogy biztos megvan-e minden, majd beszálltam a kocsiba. Anyuék igent mondtak a turnéra. Az elején kicsit ugyan kételkedtek, hogy jó döntés elengedni egy fél éves turnéra, de Pattie és Usher meggyőzte őket. Biztosították őket, hogy vigyázni fognak rám, jól fogok szórakozni és, hogy lesznek szünetek, amikor majd haza jöhetek és meglátogathatom őket. A hátsó ülésen ültem, már elég türelmetlenül és izgatottan. Azt hiszem még remegni is remegtem, de hát könyörgöm. Nem mindennap megy az ember európai turnéra Justin Bieberrel és Usherrel.

- Megjöttünk. – szólt hátra anyu. Villámsebességgel kapcsoltam ki az övemet és ugrottam ki a kocsiból. A repteret nem öntötték el a rajongók. Elvileg minden titokban zajlik. Apu kivette a bőröndjeimet, izgatottan toporogtam mellette és szorongattam az egyiknek a fogóját. Izzadtam és remegtem. Nem izgultam kicsit sem. Úristen, ha már most így izgulok mi lesz este? Apuék elindultak előttem, kinyitották az ajtót és beléptek a hatalmas csarnokba én pedig követtem őket. Justinnal az utóbbi időben nagyon jóban lettünk, ezért a szégyellőségemtől nem igazán féltem, inkább attól, hogy mi lesz. Hogy a crew többi tagja, hogy fog velem viselkedni. Apuék elindultak az egyik terminél felé, gondolom meglátták Pattiéket. És jól gondoltam. Anyu és Pattie, mint két régi barátnő üdvözölték egymást és ölelték meg a másikat. Apu kezet fogott Scooterékkel. Én pedig csak csendesen köszöntem. Justint sehol nem láttam. A szülők csendben beszélgettek, amikor hátulról rám ugrott valaki.

- Életeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem. – kiáltotta Nina a fülembe.

- Szia. – fordultam meg mosolyogva. Őrült a csaj, de annyira belevaló, életvidám, mosolygós, hogy nagyon sok erőt merítek belőle és annyira imádom.

- Hát elmész. – mondta könnyektől csillogó szemekkel.

- Igen. – bólintottam.

- Aztán vigyáz magadra, és nem rosszalkodni nélkülem. – koppintott az orrom.

- Nem fogok. – mondtam sírást elfojtó hangon.

- Ajánlom is, mert utánad megyek és seggbe billentelek. – együtt felnevettünk megöleltük egymást. Nagyon sokat jelent nekem, és fáj, hogy itt kell hagynom, de ő maga mondta, ha nem megyek el, akkor eljön és, ha kell erőszakkal, de felrak arra a gépre.

- Bárcsak jöhetnél. – suttogtam a nyakába.

- Tudod, hogy szeretnék menni, de nem engem hívtak. De, amint hazajössz, bepótolunk mindent és ígérem, hogy mindennap felhívlak majd. Már, ahogy a sztár beosztásod engedni fogja.

- A nap minden percében lesz időm rád.

- Így legyen. – mondta mosolyogva. Jobban rászorítottam és szétölelgettük egymást.

- Nagyon fogsz hiányozni. – suttogtam most már könnyekkel együtt.

- Te is nekem. – elhúzódott.

- Hiszen csak fél év. – próbáltam reálisan látni a dolgokat, de fél év az fél év.

- Igen. Szinte már holnap hazajössz. – tudtuk, hogy nem így van, de ha most elgyengülünk, mindkettőnkön áttör a sírás és azt nem szeretnénk.

- Ideje indulni. – szólalt meg Justin. Hátrafordultam, kitudja, honnan került ide. Rámosolyogtam, majd visszafordultam Ninához. Nyomtam az arcára egy puszit ő is nekem és egyszerre mondtuk, hogy imádlak. Ezzel elengedtem, anyuékat is megöleltem, és Justinék után sétáltam, majd felszálltunk a gépre.

Justin magángépe hatalmas volt, és elég kényelmes ahhoz, hogy mindenki elférjen és elfoglalja magát, addig, amíg le nem szállunk. A bőröndjeimet az utaskísérők elvették és elrakták nem tudom hova. Biztos a csomag térbe vitték. Leültem egy kényelmes bőrfotelba, az ablakhoz húzódtam és kilestem. Még nem szálltunk fel. Még készülődtünk.

- Izgulsz? – kérdezte mellőlem egy hang. Hogy csinálja, hogy mindig a semmiből tűnik fel? – kérdeztem magamtól. Justin felé fordultam és bólintottam.

- Ühüm. – aprót bólintottam.

- Ne aggódj, jó lesz. És élvezni is fogod. – kacsintott rám. Halványan elmosolyodtam majd hátradőltem az ülésben. Persze, mondja az, aki vagy egy millió fellépésen túl van, és mindenki imádja.

- Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveket. – szólt a sztyuárdesz. Szóval felszállunk. – gondoltam feszülten. Úgy tettem, ahogy kért, majd bedugtam a headsetet a fülembe és mit sem törődve a mellettem pihenő sztárral zenét hallgattam, de úgy láttam, hogy ő is.

again here♥

2011. szept. 10. 13:50 - írta neonkék17 Hiányoztatok! Nagyon!♥


http://twolife.blog.neon.hu/


neonkék17

We shall meet again♥

2011. aug. 31. 18:11 - írta neonkék17


http://www.youtube.com/watch?v=JbXvZ8t8GfQ


Hey;) Igen, megint én. És igen, megint egy újabb nyálas bejegyzéssel. De úgy gondolom, hogy megérdemlitek, hogy erről tudjatok.

Nehéz.. Egy újabb elhatározás előtt állok. Tudjátok, szinte már az írás a mindenem a barátaimon kívül. De szembe kell néznem a ténnyel, ez holnaptól nem így lesz. Ma van a nyár utolsó napja. Holnaptól.. megváltozik minden. Már nem lesz annyi időm, mint az utóbbi hónapokban. Na, nem mintha, akkor is, temérdek lett volna, de azért mégiscsak több, mint holnaptól. Gyűlölöm az iskolát. Egyáltalán nem várom. A gimi miatt megrövidülnek a napjaim. Olyan mintha egy párhuzamos világba kerülnék és nem lenne más csak a gimi, a tanulás, itthon a húgom. És akkor még ott vannak a barátok. Imádom a régi osztályomat. Bármit megtennék, hogy visszakapjam! Bármit, hogy holnap melléjük kelljen odaállnom, nem pedig az idegen, sznob emberek közé. Bármit! De sajnos a múlt elmúlt, tovább kell lépni. Mint, ahogy én is tovább léptem Faithen. De muszáj bevallanom nektek valamit.

A szemeimet a könnyek mardossák. Úgy érzem megfulladok. Nem jutok elég oxigénhez. Mély lélegzet! Nem fogunk találkozni Brukenál! Nem fogunk találkozni októberben Madisonnál! Nem fogunk találkozni sehol! Nem fogunk találkozni egy jó ideig!♥

Nem tudom, hogy jutottam el idáig. Az írás az életem részévé vált, és most feladom. Olyan, mintha megválnék az énem egyik részétől. Mintha a szívem egy részét kiszakítanák és a másik felét ott hagynák vérzőn, alig dobolva, hogy tovább működjön, miközben halálra van ítélve. De muszáj.. Muszáj tanulnom. Muszáj több időt fordítanom magamra is. Nem, nem is magamra, inkább az életemre. A céljaimat meg kellene valósítanom. És ez csak úgy fog menni, ha a tanulásra koncentrálok. Világ életemben utáltam tanulni. Sőőt! a nyolcadik első félévét végig puskáztam. A második félévben már arra is lusták voltunk a padtársammal, hogy puskát írjunk. Még is megcsináltam. Bekerültem egy nehéz gimibe, ahol tanulni kell, vagy kicsapnak. Ígéretet tettem. Ha bekerülök, tanulni fogok. Bekerültem, tanulnom kell. Én nem akartam így dönteni, de sajnos az élet döntések elé kényszerít. És ezt a döntést meg kellet hoznom. Nehezen, de muszáj volt. - Már ezt a szót is gyűlölöm: muszáj! Csak döntésekre kényszerít. Olyanokra, amelyeket nem szeretnék megtenni.

Szívből sajnálom! Szívből gyűlölöm az iskolát! Szívből gyűlölöm, hogy tanulni kell! Szívből sajnálom, hogy nem tehetek ez ellen semmit! Szívből .. sajnálom!

Rengeteget vacilláltam, hogy melyik idézetet írjam le nektek. Végül az egyik kedvencemre esett a választásom. Ezzel búcsúzok tőletek, mindaddig míg készen nem állok. Míg el nem jön az idő. Remélem ugyanúgy szeretni fogtok majd, akkor, mint most.

"Mindent elviszek és mindent itt hagyok, Sohasem voltam és sohasem vagyok. Te álmodj engem, álmodj tovább, Soha nem veszíthetsz el!"


Még találkozunk!♥


neonkék17

Díjat kaptam♥

2011. aug. 27. 21:41 - írta neonkék17 Dííííjat kaptam *-* Köszönöm @SummerPrincess94, és @Lily Morgannek♥ @Bogyooo97, @imapurpleninja :)





A szabályok:

1. Tedd ki a logót a blogodra.

2. Köszönd meg a díjat attól, akitől kaptad.

3. Írj ki magadról 7 dolgot.

4. Küldd tovább 7 írónak. (Ne felejtsd el belinkelni a blogukat!)

5. Hagyj megjegyzést a blogukon, hogy meglepetés várja őket.


1. ~ Zene és Barátok! Ha ez a két dolog nem lenne én sem.

2. ~ Hihetetlenül makacs vagyok és akaratos xd

3. ~ Imádom a csokit! Ölni tudnék érte. Barátnőm, még régebben az összes lányról az osztályunkból készített egy, egyszavas jellemzést. És én lettem a CSOKIMÁNIÁS:$

4. ~ Imádom a barátaimat. Valószínűleg tűzbe mennék mindegyikért :)♥

5. ~ Álmodozó típus vagyok:$ nagy álmom, hogy egyszer találkozhassak @Dakota22-vel♥, @ChocolateeGirl-el♥, @Diniii-vel♥, és @Alyshon-nal♥ meg még van egy pár :$$

6. ~ Imádom a nyarat♥, és bár sose múlna el :$ Viszont van, amikor hideget akarok. Begubózva egy fotelba kezemben egy pohár forró csokival és kibámulni az ablakon a szakadó hót bámulva :$$

7. ~ Idióta vagyok, @ChocolateeGirl imád♥:), imádok táncolni. (ezt muszáj volt xD)

4. Na :)

1. Lily&ChocolateeGirl♥: http://faithstory.blog.neon.hu/

2. Ly Morganam♥: http://killerlove.blog.neon.hu/

3. A&L♥: http://whochangedmylife.blog.neon.hu/

4. Alyshonomé♥: http://cautionwhenitcomestolove.blogspot.com/

5. luckyjazzé♥: http://meandyoutogether.blog.neon.hu/

6. Lallité♥: http://szabadsagszerelem.blog.neon.hu/

7. Lily&ChocolateeGirl♥: http://bocicsoki.blog.neon.hu/


Köszönöm♥

It's over, maybe forever ...

2011. aug. 25. 14:13 - írta neonkék17

Sajnálom. Én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Én.. egyszerűen már nem tudok írni. És ez most komoly. Nem űzök veletek semmiféle viccet és ez nem egy előre hozott április 1. Ez az igazság. Kifogytam. Kiégtem. Már nem megy. Nem.. nem, azért ülök le a géphez és jövök fel a blogra írni, mert élvezem, hanem, mert.. mert kötelességnek érzem. Hogy számítotok rám. Egyfajta .. felelősségérzet uralkodik el rajtam, amikor meglátom a sok komit, meg, hogy siessek a részekkel. És ez így nem jó. De nagyon nem.

A közös blogok.. ott még talán tudok írni, de itt.. Sajnálom ezt a blogot. Imádom Faith-t, de azt hiszem nagyon elhúztam a dolgokat, hiszen .. 31. rész van fent, és még mindig nincs köztük semmi, de még csak olyan *flörtölökvelemertjólesik* kapcsolat sem. Van, akinek itt már rég szakítottak és az újra összejövést próbálgatják, de nálam .. Örülök, hogy különbözik a blogom, hiszen ettől különleges, de akkor is nagyon elhúztam.

902 komment! Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer összegyűlik nekem ennyi komi, de ti♥ megcsináltátok. Van ötletem, egy bloghoz. Igen Justinos.

Új blog? Kössz, most nem. Akarok még egyáltalán valaha írni? Igen. Most? Talán. Ezt a blogot? Nem. Abbahagyom? Nagyon úgy néz ki. Folytatni fogom valaha? Talán igen. Lehet, hogy egyszer kedvet kapok hozzá és visszatérek ide, de nem most.

Épp ezért úgy döntöttem, hogy ennek a blognak vége. Bizonytalan időre, vagy akár örökre. Viszont, a közös blogok megmaradnak, és folytatni fogjuk őket.

Tényleg sajnálom, hogy ez lett a vége. Nem hittem volna, és szerintem senki sem, de .. ez van. El kell fogadni, tovább kell lépni. És hiszem, hogy meglesztek a blog nélkül. Nem volt nagyon nagy szám, csak egy kis történet a több ezer közül, amit páran olvastak. És nekik hálás vagyok. Még azoknak is, akik olvasták, de soha nem hagytak egy kommit sem, mert tudom, hogy az életük részese voltam, akár csak egyetlen egy pillanatra is, de valakinek olykor örömöt vagy bánatot okoztam. Emiatt megéri írni. Megéri részese lenni ennek a 'gyönyörű' világnak. Köszönöm, hogy engem beengedtetek a tietekbe. És, hogy izgulva vártátok Faith következő kalandját. De .. tényleg ennyi volt.

A közös blogoknál megtaláltok, ha elakartok érni.

"Ne sírj, mert vége lett. Mosolyogj, mert megtörtént!"<3

neonkék17

31.

2011. aug. 17. 17:16 - írta neonkék17 neonkék17





http://www.youtube.com/watch?v=o9tJW9MDs2M&feature=autoplay&list=WL8E1D39C3570F897C&index=1&playnext=10


//Vacsora//


Mosolyogva elém állt, majd lehuppant mellém és fáradtan döntötte hátra fejét.

- Kifáradtál? – kérdeztem mosolyogva. Oldalról egy olyan pillantással nézett rám, ami azt sejteti, hogy *eztmostkomolyangondoltad?*. Védekezés képen magam elé emeltem a kezeimet és felnevettem. – Jól van, jól van.

- Köszönöm. – mondta pár perccel később, engem nézve.

- Nincs mit.

- De van. Ezt most lehet, hogy nem érted, de van. És köszönöm.

- Hát.. akkor nagyon szívesen. – kedvesen rá mosolyogtam, majd elnéztem.

- Héé, Biebs. – kiáltott felénk Justin menedzsere Scooter Braun. Mindkettőnk a hang felé fordultunk, és kíváncsian néztünk Scooterre. – Idejönnél egy kicsit?

- Egy perc. – fordult felém Justin, majd felállt és odasétált Scoo mellé. A menedzsere súgott valamit a fülébe, majd mindketten felém néztek. Justin visszafordult felé, elkezdett vitatkozni, majd mikor Scooter csendre intette, beletörődően felsóhajtott és visszajött hozzám.

- Mivel, ma még nem igazán ettem semmit, és anyáék is éhesek, szeretnék, szeretném, ha velünk vacsoráznál. – jobb kezével tarkóját vakarta zavarában. Elmosolyodtam, de közben haboztam.

- Hát.. nem is tudom, hogy ez jó ötlet-e. – mondtam végül feltápászkodva a fotelről.

- Ne csináld már Faith. Scooter oda van érted, Usher meg még jobban. Anyu pedig szeretne megismerni. Gyere velünk. – biztatott egy szexi mosollyal.

- Jól van, legyen. – adtam be végül a derekamat.

- Köszi. – gyorsan megölelt, és már el is engedett és elkezdett maga után húzni. A fekete ajtó felé közelített.

- Öhm .. Justin .. – kezdtem óvatosan.

- Mond. – hátra fordult egy másodpercre, majd szemét újra előre szegezte.

- Kik lesznek? – próbáltam úrrá lenni, hangom remegésén, de nem igazán sikerült.

- Anyu, Scooter, Usher te és én. Ennyi. – megállt a hatalmas fekete ajtó előtt és szélesre tárta. A meleg nyári levegőt pár másodperc múlva megéreztem arcomon. Egy kicsit beleborzongtam, majd sietősen követtem Justint. Egy fekete Jip mellett állt meg. ~ Csoda, hogy nem a Range Rover. – gondoltam magamban, majd félősen Justin mögé bújtam. Kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját, és intett, hogy én üljek be először. De tüntetőleg megráztam a fejemet, és még jobban Justin mögé bújtam. Felkacagott, majd bemászott és én is utána. Becsuktam az ajtót és kicsit pirosan, de köszöntem.

- Sziasztok. – hangom remegett, ezért megköszörültem a torkomat. Kissé kínos volt.

- Ushert már ismered, de, azért ő itt mellettem – mutatott mesterére – Usher Raymond.

- Szia, kislány. – félénken lepacsiztam vele és biccentettem.

- Ő, ott a volán mögött Scooter Braun. Mellette pedig anyu, Pattie Malette. – mutatott be mindenkit.

- Helló. – intettem. A hangom kezdett megjönni, és kezdett visszatérni az igazi Faith.

- Szia Faith. Engem is már ismersz. Találkoztunk a válogatón. – mosolygott a visszapillantóból Scooter. Elmosolyodtam és bólintottam.

- Szia. Pattie vagyok.

- Ööh.. helló.

- Kérlek, nyugodtan tegeződjünk. – mosolygott rám kedvesen. Bólintottam, és, hogy most megismerkedtem mindenkivel kényelmesen hátradőltem az ülésben.

- Na, és, hogy állsz az énekléssel, meg a tánccal? – kérdezte Usher.

- Hát.. a tánc az megy, az énekléssel pedig felhagytam. – eszembe jutott a temető és elszomorodtam.

- Mi? De hát miért? Nagyszerű hangod van. – hajolt előle Usher és az arcomat pásztázta. Csak vállat rántottam és kinéztem az ablakon.

- Szerintem azért annyira nem jó. És különben is, találkoztam egy lánnyal most vele táncolok. – újra megrántottam a vállamat és Usher felé lestem.

- Hát .. ezt sajnálattal hallom. – visszadőlt az ülésben. - Amúgy Andyt kirúgtuk. Tudtad? – kérdezte hirtelen, és figyelte az arcomat, hogyan reagálok erre a hírre.

- Öhm .. a meghallgatásról a kedvesebbik csaj, ugye? – emlékeztem vissza. Magam elé képzeltem arcát. Justin megerősítésként bólintott. – Miért?

- Hát .. infókat szivárogtatott ki újságoknak, fotókat készített. Hiába jó hangú, ez így nekünk nem jön be.

- Nem néztem volna ki belőle. – újra felidéztem az arcát, és hogy ő volt az egyetlen, aki gratulált nekem.

- Mi sem, de ez van.

- És, akkor ki lesz az előénekesed? – fordultam Justinhoz. Száját elhúzta és megrántotta a vállát.

- Megjöttünk. – szólt hátra Scoo.

Sorban kiszálltunk a kocsiból és az étterem felé vettük az utunkat. Justin mögött mentem leghátul, és én léptem be utolsónak a kis helyiségbe. Scooter rögtön egy hátsó boxhoz terelt minket, ő pedig elment beszélni a főnökkel. Leültünk az asztalhoz. Justin direkt úgy igazította a dolgokat, hogy mellé ülhessek. Egy hálás mosolyt intéztem felé, majd leültem. Próbáltam nem idegeskedni, és úgy tenni, mintha ez teljesen hétköznapi lenne, pedig nagyon jól tudtam, hogy nem az. Scooter visszatért közénk egy pincérrel a sarkában. Mindenki rendelt magának. Én csak sült krumplit kértem. Örülök, ha annyit le fogok tudni tuszkolni a torkomon az idegességtől. Míg várakoztunk mindenki vidáman fecsegett valamiről, vagy nagyban nevettek, csak én nem. Feszült voltam. Alig vártam, hogy már vége legyen. Láttam, ahogy sokszor Justin a szeme sarkából engem les. Néha kíváncsian rám nézett, olyankor csak megráztam a fejemet és egy mosolyt erőltettem arcomra. Végre végül meghozták a kaját és nekiláttunk. Egy kicsit örültem, hogy van valami, amire koncentrálhatok.

- Na, és veled minden oké, Faith? – kérdezte a tányérjáról felnézve Usher. Megrágtam a számban lévő krumplit és próbáltam letuszkolni a torkomon.

- Igen. Minden oké. Miért ne lenne? – A kérdés már kicsúszott, és nem tudtam tenni ellene. Pedig legszívesebben eltüntettem volna magam, ha megtehettem volna.

- Hát csak úgy. Tudod, amit a kölyökért tettél .. kedves volt tőled. – mosolygott rám kedvesen. Bólintottam és visszafordultam a krumplimhoz.


***


Vacsora után még el kellett velük mennem, sétálni. Kicsit körbe vezetni őket úgy mond. Bár én imádom New Yorkot, semmi pénzért nem költöznék el, de így nem igazán tetszett az ötlet, hogy én vezessem őket körbe. Miközben Manhattan utcáit róttuk – rajtam kívül, mindenki sapka meg kapucni, hogy ne ismerjék fel őket, kivéve Pattin – elkezdtem dúdolni, hogy hamarabb teljen az idő.

I just can’t sleep tonight (Ma este nem tudok aludni) Knowing that things ain’t right (Tudom, hogy a dolgok nincsenek rendben) It’s in the papers, it’s on the tv, it’s everywhere that I go (Benne van az újságokban, a TV-ben, mindenhol ahová megyek) Children are crying (A gyerekek sírnak) Soldiers are dying (A katonák meghalnak) Some people don't have a home (Néhány embernek nincs otthona) But I know there's sunshine behind that rain (De tudom, hogy az eső mögött napsütés van) I know there's good times behind that pain, hey (Tudom, hogy a kín mögött jobb idők vannak, hey) Can you tell me how I can make a change (Meg tudnád mondani hogy tudnék változtatni ezen) I close my eyes and I can see a better day (Becsukom a szemem és egy jobb napot látok) I close my eyes and pray (Becsukom a szemem és imádkozom) I close my eyes and I can see a better day (Becsukom a szemem és egy jobb napot látok) I close my eyes and pray (Becsukom a szemem és imádkozom) – Imádom tőle ezt a számot. Hiába utálják sokan, és nevezik annyian lánynak, ezt a számot mindenki elismeri. És meghallottam, egy másik hangot, az én hangomon kívül.

30.

2011. aug. 8. 11:46 - írta neonkék17 Sziasztook :D remélem tetszeni fog, kellemes olvasást :)♥


//Your world is my world//


- Egy.. Kettő.. Három… - suttogta és akkor elkezdődött.


http://www.youtube.com/watch?v=K3EKB8y1eYw&feature=autoplay&list=WL8E1D39C3570F897C&index=2&playnext=2


Me plus you, I'ma tell you one time (Én és te, egyszer elmondom neked) Me plus you, I'ma tell you one time (Én és te, egyszer elmondom neked) Me plus you, I'ma tell you one time (Én és te, egyszer elmondom neked) One time, one time (Egyszer, egyszer) When I met you girl my heart went knock knock (Amikor találkozok veled lány a szívem dobog, dobog) Now them butterflies in my stomach won't stop stop (Most a pillangók a gyomromban nem állnak le, állnak le) And even though it's a struggle love is all we got (És bár ez egy küzdelem, a szerelem minden amit kaptunk) And we gon' keep keep climbing to the mountain top (És kitartóan mászunk a hegy tetejére.)

Az egész pláza visszhangzott tőlünk. Igen. Tőlem is. Egyszerűen nem bírtam ki. A szívem, majd kiugrott a helyéről, de énekeltem. Ahogy a torkomon kifért.

Your world is my world (A világod a világom) And my fight is your fight (És a harcom a harcod) My breath is your breath (A lélegzetem a lélegzeted) When you're hurt I'm not fine (Amikor megsérülsz nem érzem jól magam) And girl you're my one love, my one heart (És lány te vagy az egyetlen szerelmem, a szívem) My one life for sure (az egyetlen életem) Let me tell you one time (Engedd, hogy elmondjam egyszer) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged) I'ma tell you one time (El fogom egyszer mondani) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged)

Justin az emelvényen állva bámulta a több százas tömeget. Mi pedig egyre és egyre csak harsogtuk a zenéjét. Megérdemelte. Igen. Megakartuk mutatni, hogy igenis számíthat ránk. Hiszen mi vagyunk a Belieberei. A ’családja’.

And I'ma be your one guy (És én leszek az egyetlen pasid) You'll be my one girl (Te leszel az első számú csajom) Always making time for you (Mindig szakítok rád időt) I'ma tell you one time (El fogom egyszer mondani) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged) I'ma tell you one time (El fogom egyszer mondani) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged) You look so deep, you know that it humbles me (Annyira zárkózottnak tűnsz, tudod ez megaláz engem) You're by my side, them troubles them not trouble me (Mellettem vagy, ez zavarja őket de ők nem zavarnak engem) Many have called but the chosen is you (Sok lányt elhívtam de te vagy a választás) Whatever you want shawty I'll give it to you (Akármit akarsz édes meg fogom neked adni)

A szívem nem bírt magával. A lábam már szinte egy helyben toporgott. Imádtam ezt a számot, az énekest pedig egyre jobban bírom. A mellettem állók,és úgy mindenki egyszerre üvöltötte és tette magasra a kezét.

Your world is my world (A világod a világom) And my fight is your fight (És a harcom a harcod) My breath is your breath (A lélegzetem a lélegzeted) When you're hurt I'm not fine (Amikor megsérülsz nem érzem jól magam) And girl you're my one love, my one heart (És lány te vagy az egyetlen szerelmem, a szívem) My one life for sure (az egyetlen életem) Let me tell you one time (Engedd, hogy elmondjam egyszer) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged) I'ma tell you one time (El fogom egyszer mondani) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged) And I'ma be your one guy (És én leszek az egyetlen pasid) You'll be my one girl (Te leszel az első számú csajom) Always making time for you (Mindig szakítok rád időt) I'ma tell you one time (El fogom egyszer mondani) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged) I'ma tell you one time (El fogom egyszer mondani) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged)

Annyira, de annyira régen éreztem ilyet. Mikor valakinek elakarsz mondani valamit, de nem tudtam, és csak várod, várod a megfelelő pillanatot, de az sosem jön el. És akkor kitörsz.

Shawty right there (Édes ott) She's got everything I need (Mindene megvan ami nekem kell) And I'ma tell her one time (És elmondom neki egyszer) Give you everything you need down to my last dime (Neked adok mindent amire szükséged van az utolsó centemig) She makes me happy (Boldoggá tesz) I know where I'll be (Tudom hol leszek) Right by your side (Pontosan melletted) 'Cause she is the one (Mert ő az igazi) And girl you're my one love, my one heart (És lány te vagy az egyetlen szerelmem) My one life for sure (a szívem,az egyetlen életem) Let me tell you one time (Engedd, hogy elmondjam egyszer) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged) I'ma tell you one time (El fogom egyszer mondani) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged)

Justin az emelvényen meghűlve állt, és bámult ránk. Tekintetét az egész plázán végig járatta. Nem hitte el. Ahogy én sem. Szinte lehetetlennek gondoltam volna, de még is ..

And I'ma be your one guy (És én leszek az egyetlen pasid) You'll be my one girl (Te leszel az első számú csajom) Always making time for you (Mindig szakítok rád időt) I'ma tell you one time (El fogom egyszer mondani) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged) I'ma tell you one time (El fogom egyszer mondani) Girl, I love, girl I love you (Lány, szeretlek, szeretlek téged) Me plus you, I'ma tell you one time (Én és te, egyszer elmondom neked) Me plus you, I'ma tell you one time (Én és te, egyszer elmondom neked) Me plus you, I'ma tell you one time (Én és te, egyszer elmondom neked) One time, one time (Egyszer, egyszer)

Az egész pláza visszangzott. Tőlünk. Hirtelen eszembe ötlött valami, amit később biztos, hogy megfogok bánni, de most a szívem szerint cselekedtem. Legalább, most hadd érezzem magam jól.

- I love Justin Bieber. – kiabáltam, szívem legeslegmélyéről, ami már kikívánkozott. Alyshon rám pillantott és elmosolyodott. Felvette az ütemet és együtt kiabáltuk. – I love Justin Bieber. – végül mindenki minkett nézett, majd beszálltak és együtt kiabáltunk, azt, amit már oly régen el akartunk mondani neki. De valahogy sosem volt alkalom, sosem volt megfelelő az idő. Hát most az.

- I love Justin Bieber.

Mikor Justin észbe kapott a szájához emelte a mikrofont, de hang nem jött ki rajta. Ezzel próbálkozott még kétszer, azután feladta és csak nekünk, énekelt.

'Cause when your mine in the world, There's gonna be one less lonely girl, One less lonely girl, One less lonely girl – Ennyit énekelt de ez elég is volt, ahhoz, hogy még jobban belopja magát a szívünkbe.

- J-U-S-T-I-N- B-I-E-B-E-R!! – kántáltuk, egyfolytában ahogy torkunkon kifért.

- Köszönöm. – csak ennyit mondott.

- I adore you Justin. – hallottunk még pár bekiabálást, majd csendre intett minket.

- Honnan vettétek ezt az énekeljetek nekem ötletet? – kíváncsiskodott, miközben Kennyt odahívta maga mellé .

- Twitter! – ordították páran, mások pedig. – OnlyGirl bejegyzése.

- Értem. – Odahajolt Kenny mellé, majd tovább beszélt hozzánk, miközben lesétált az emelvényről, szorosan Kenny mellé. – És szerintetek itt van most OnlyGirl? – kérdezte mosolyogva. ~ Ohh, ne. Most vajon mit akar? Lélegzetem felgyorsult és azt hittem elájulok. Igen, tudom. Már beszéltem vele, de az más volt. És ez .. ez nem olyan. Az emberek nem tudtak, mit mondani. Ha fel is ismertek a képem alapján nem szóltak. Kicsit megnyugodtam és kieresztettem a bent tartott levegőt, de nem kellett volna.

- Itt van! – kiálltott fel Alyshon és rám mutatott. Mindenki, de tényleg mindenki, felém fordult és engem bámult. Rá lestem Alyre, aki csak mosolygott. Löveltem felé egy *ezértmégszámolunk* pillantást, és próbáltam elbújni a kíváncsi tekintetek elöl.

- Héé, OnlyGirl .. megtudhatjuk az igazi nevedet? – kérdezte a mikrofonba, a felém tartó Justin. Ez most mire megy ki? Hiszen ismer. Jó, mondjuk az erős túlzás, hogy ismer. De elég sok mindent tud rólam. Köztük a nevemet is. Odaért elém, és lecövekelt. Kíváncsian néztem rá, hogy ezzel most mit akar. De csak bátorítóan bólintott.

- Faith… - suttogtam.

- Nem hallottam. Bocsi. Megismételnéd még egyszer? – kihívóan mosolygott. Cukkolt.

- Faith. – mondtam magabiztosan és karba fontam magam előtte a kezemet és jobb lábamról, balra helyeztem a testsúlyomat.

- Szóval Faith. Szép neved van. – dicsérte meg. – Honnan jött az ötlet, hogy énekeljetek nekem? – És csak nem szállt le a témáról.

- Hát .. elkezdtem írni a bejegyzést és csak úgy eszembe jutott. – nem törődőmön vállatrántottam és belenéztem csokoládé barna szemeibe.

- Hát .. mindenesetre köszönöm. – mondta, majd közelebb lépett és meglölelt. – Megvársz a dedikálás után? – suttogta a fülembe, úgy hogy csak én halljam. Egy aprót bólintottam. Elhúzódott és mosolyogva Kennyvel az oldalán visszaindult az emelvényre. – Szeretnétek megkapni az aláírásotokat vagy mehetünk ishaza? – kérdezte mosolyogva. „- Szeretnéééénk.” – üvöltötte egyszerre mindenki.

Beálltak egy hosszú sorba és vártak, hogy ők kerüljenekimádottjukhoz. Én lehuppantam az egyik bőr fotelba, ami nem messze volt elhelyezve az emelvénytől és vártam. Alyshon is sorba állt, ezért egyedül ücsörögtem. Nagyon hosszú volt a sor, és az emberkék lassan fogytak. Felhívtam anyut.

- Szia anyu. – köszöntem bele.

- Szia kincsem. Mikor jössz?

- Hát, ma Alyshonnal aludnék, ha nem baj. – mondtam alsó ajkamat rágcsálva.

- Rendben kincsem, de vigyázzatok magatokra. Akkor holnap találkozunk.

- Oké. – ezzel kinyomtam a telefont és elraktam.


***fél óra múlva


Már az utolsó ember is megkapta az autogramját, és már Alyvel is közöltem, hogy én még maradok egy kicsit és, hogy anyuéknak, azt mondtam, hogy nála alszok. És hogy ne aggódjon, ha véletlenül nem mennék hozzá, majd küldök neki sms-t. Megnyugtattam, hogy csak találkozóm van valakivel. Végül ott hagyott. Én pedig a fotelba ücsörögve vártam Mr. Superstart, mikor hirtelen felbukkant előttem.

Köszönöm...

2011. aug. 6. 11:55 - írta neonkék17 Mindenkinek nagyon köszönöm aki felköszöntött :$ nagyon aranyosak vagytok :D szeretlek titeket♥

29.

2011. aug. 5. 14:36 - írta neonkék17 Sziasztok :)Teljesen be vagyok zsongva :$ holnap lesz a szülinapom éééés már nem bírtam magammal hajnalban elkezdtem írni nektek a részt, de csak most tudom felrakni, mert mikor reggel - hát pontosan háromnegyed 12kor kicsitsemreggel :$ - felébredtem eszembe jutott valami :$ ééés ááááááh *-* na jóó abbahagytam :D befogtam azt a hatalmas számat :D kellemes olvasást :)♥


http://www.youtube.com/watch?v=IGiYbYa5lno


//Mi vagy te?//


- És, hogy jöttt az ötlet, hogy elmenjünk? – tudakoltam kíváncsian.

- Most, hülyéskedsz? – nézett rám kikerekedett szemekkel. – Én is olvastam a tweetedet. És azt hiszem nem csak én vagyok úgy vele, hogy elmegyek és megpróbáljuk észhez téríteni. – leesett állal bámultam rá, és próbáltam feldolgozni, azt, amit mondott.

- Ez most komoly?

- Figyelj! .. Nem csak mi akarjuk visszakapni Justint. Voltál azóta twitteren mióta kiraktad azt a postot? – oldalról rám sandított, én pedig megráztam a fejemet. – Szinte minden Belieber – aki teheti – megpróbál eljönni. Egy hatalmas éneklést terveznek.

- Ez most komoly? – kérdeztem újra.

- Igen. Halálosan. Kis csaj lavinát indítottál el. „Vissza a régi Justint!” – mondta és kicsit jobban a gázra lépett . Belekapaszkodtam az ülésembe és próbáltam nem elájulni.

~ De hát az csak egy hülye bejegyzés volt. Nem gondoltam komolyan, hogy énekeljünk .. – hirtelen észbe kaptam.

- Mi?! Várj! Ugye nem? – kérdeztem 2 oktávval magasabb hangon.

- De bizonyám.

- Na, nem! Azt már nem! Erre nem tudsz rá venni.

- Faith, kérlek. – boci szemekkel rám nézett pár másodpercre, majd visszafordult az úthoz és valami normális parkoló hely után kutakodott. – Ez fontos nekem. – próbált rám hatni.

- Nekem is. – kezemmel közben hadonásztam, hogy nyomatékosítsam mondanivalómról. - De én nem fogok énekelni. És beszélni meg vele még úgy se. – jelentettem ki, ellentmondást nem tűrő hangon. Hirtelen lefékezett. Oldalra néztem és megnyugodtam hogy egy parkolóban voltunk és nem az út közepén állt meg. Teljes testével felém fordult és könyörgőn nézett rám.

- Mi vagy te? – kérdezte határozottan.

- Öhm … - ránéztem segítségül. Ahogy lesett engem, rögtön tudtam mire gondol. – Én nem hiszem .. – hajtottam le a fejemet és szégyellősen elbújtam hajam mögé.

- Faith, ne csináld már. Tudom, hogy szereted. – csattant fel. Hangjára összerezzentem. – És mi az, hogy már nem vagy az?

- Én már .. nem érzem, azt a bizsergést mint annak idején. – kibámultam a kocsiból és szememmel a sötét utat kezdtem el pásztázni.

- Mi az, hogy nem érzed? – hitetlenkedett.

- Figyelj. – kezdtem magyarázatomat. – Értsd meg.

- Várj! – szakított félbe. – Közben menjünk. – kiszálltunk a kocsiból és a pláza felé sétáltunk. – Folytasd. – intett. Felsóhajtottam.

- Szóval értsd meg. Már nem kapok Bieber-fevert, már nem izzad a tenyerem, ha meglátom. Na nem mintha látnám. – tettem hozzá hirtelen. – Nem gyorsul fel a szívverésem 220-ra és üvölti, hogy „vigyél magaddal”. Már nincs meg az a rajongás, szeretet, vágy, mint eddig. Már .. nem nevezhetem magamat Beliebernek. – fejemet lehajtottam és szégyelltem magam. – Én is azok közé tartoztam, akik azt mondták/mondják magukról, hogy ők mindig Belieberek maradnak, hogy mindig imádni fogják Justint. De azt hiszem én .. csak a zenéjéért rajongok. Elvesztettem .. – megálltam és szembefordultam Alyshonnal. – Sajnálom. – suttogtam és szememből kihullott egy könnycsepp.

- Nem a te hibád. – ölelt át, és húzott magához barátnőm. Visszaöleltem és megnyugtattam magam. – Na, menjünk. – elhúzódott és mosolygott. Felnyögtem és kínkeserves arckifejezést láttam. – Figyelj. Nem tudom, hogy egyáltalán visszaakarod szerezni a Belieberségedet vagy sem, de ezt ha nem is magadért, de értem meg kell tenned. – ezzel karon ragadott és behúzott maga után a plázába.

Az egész pláza televolt fanokkal, - Belieberekkel – elárasztottak mindent. Láttam egy nagy emelkedőt, gondolom az van kirakva Justinnak. Alyshon csak húzott maga után és valahol az emelvény előtt álltunk meg jó pár sorral.

- Köszönjük, hogy eljöttetek. – hallottuk meg hirtelen a hangszórókból, Justin menedzserének Scooter Braunnak a hangját. – És, hogy ne húzzam tovább az időt, Justin Bieber. – hatalmas tapsban, őrjöngésben tört ki a nagy tömeg. Justin kiszaladt az emelvényre és integetett, mosolygott ránk.

- Sziasztok. – kiáltotta a mikrofonba. – Miért jöttetek ma? – barna szeme csillogott, miközben a tömeget pásztázta szemével. Azt hiszem meglátott, de szeme tovább siklott, szóval biztos hogy nem. A tömeg egyszerre kiáltotta: „- Miattad!” Justin édesen belenevetett a mikrofonba. – És készen álltok? – húzta az agyunkat? „- Igeeeeen.” – jött a válasz. – Biztos? – játszott velünk tovább. „- Igeeeen.” – üvöltötte mindenki, köztük Alyshon is, aki teljesen be volt zsongva. Végül belekezdett egy számba. Ez meglepett hiszen ez elvileg egy dedikálás vagy mi.

My favorite, my favorite, my favorite, my favortieee girl, my favoriteee giiiiirl.

Arcomra egy széles mosoly húzódott és lehunytam a szemeimet. Csak .. éreztem a zenét. Engedtem, hogy betöltsön és elrepítsen, abba a világba, ahol már régen jártam.

I always knew you were the best (Mindig tudtam, hogy te vagy a legjobb) The coolest girl to know (A legklasszabb csaj akit ismerek) So prettier than all the rest (Annyival csinosabb mint a többi) The star of my show (A műsorom sztárja) So many times I wished you'd be the one for me (Annyiszor kívántam, hogy te legyél az egyetlenem) But never knew you'd get like this, girl, (De soha nem gondoltam, hogy ilyesmit kaphatok, lány) What'd you do to me? (Mit tettél velem?) You're who I'm thinking of (Te vagy akire gondolok) Girl you ain't my runner up (Lány te nem lehetsz második) And no matter what you're always number one (És nem számít semmi, te mindig első számú leszel)

A szívem gyorsabban kezdet el verni, és kiakart törni, onnan bal fentről. A tömeg már a kezdetektől vele énekelt, de nem tehettem ellene, muszáj volt nekem is. Ez egy érzés, ami ellen nem lehet, tenni semmit, de semmit. Mert, ha mégis megpróbálnál, akkor .. bűntudatod lenne, és amikor már elmúlik, csak átkoznád magad, hogy te nem tetted meg. Ezért én is énekeltem.

My prized possession, one and only (A becses tulajdonom, egyetlen egy) Adore ya, girl I want ya (Imádlak, lány, téged akarlak) The one I can't live without, That's you, that's you (Az egyetlen aki nélkül nem tudok élni az te vagy, az te vagy) You're my special little lady (Te vagy az én különleges csajom) The one that makes me crazy (Az egyetlen aki megőrjít) Of all the girls I've ever known (Az összes lány közül akit valaha ismertem) It's you, it's you (Te vagy, te vagy) My favorite, my favorite, my favorite (A kedvenc, a kedvenc, a kedvenc) My favorite girl, my favorite girl (A kedvenc csajom, a kedvenc csajom)

A tenyerem izzadt, a lábam pedig nem bírt magával. Szinte fizikai fájdalmat okozott csak állni egy helyben. A csípőmet elkezdtem tekergetni a zene ritmusára és élveztem.

- És még egyszer- kiabálta a mikrofonba.

My favorite, my favorite, my favorite, my favortieee girl, my favoriteee giiiiirl.

A Belieberek csak őrjöngtek, kiabáltak, sikítoztak, ugráltak. Szerintem, azt sem tudták, hogy hol vannak. Miután vége lett a számnak, Justin lehajolt egy üveg ásvány vízért Alyshon pedig figyelmeztetett.

- Na, most figyelj. Készülj. – adta ki a parancsot.

- Mire? – értetlenkedtem.

- Egy.. Kettő.. Három… - suttogta és akkor elkezdődött.

28.

2011. aug. 2. 14:27 - írta neonkék17 És jelentem itt vagyooooooook ^^ :DD meghoztam a részt az Én Justinommal :P és szeretném leszögezni, hogy ez egy FANFICTION!! ami azt jelenti, hogy minden ami benne van az kitaláció (kivéve az általános dolgokat, de azokat tudjátok;)) Faith válasza rá, azért olyan mert csak így tudja megvédeni Justint ;) ettől még az én véleményem ugyanaz marad amit megtaláltok két bejegyzéssel lejjebb ;) és kellemes olvasást :)♥


//i ♥ @justinbieber//


*** 1 héttel később


~ Hol a régi Justin? ~ Miért viselkedik mostanában másképp? ~ Felnőtté akar válni? ~ Azt akarja, hogy komolyan vegyék? ~ Vissza a régi Justint! ~ Mi van kidrauhl-lal? ~ Hova tűnt az-az édes srác?

Mindenhol ezeket vagy ehhez hasonló kérdéseket lehetett olvasni. Ettől hangos a bulvár világ: „Justin Bieber már nem a régi! Elhanyagolja rajongóit, akik fel vannak háborodva!

Ágyamon ülve, ölemben laptopommal bóklásztam a cyber világban, amikor olvastam ezeket a vádakat. Ez .. valami hihetetlen.

~ Én nem vettem észre hogy Justin megváltozott volna. Oké, már kevesebbet hallok róla jó dolgokat, és tény, hogy nincsenek, videók, képek, postok, csak éneklés, meg haverok, de ..

Megnyitottam egy új lapot és felléptem twittere. Egyenesen Justin profiljára mentem. Milliószámra elöntve ’kérésekkel’ mi szerint legyen a régi. Egyikre sem reagált, csak RT-zte őket. Én is írni kezdtem egy bejegyzést.

@OnlyGirl: „Ti mondjátok magatoknak Beliebereknek? Elítélitek, követelőztök, közben meghaltok egyetlen pillantásáért?! A Belieberei támadják őt. A’ családja’ úgy mond. A ’családja’ kételkedik benne. Miért nem segítünk inkább, ahelyett, hogy meggyanúsítjuk és hozzávágunk mindent, ami eszünkbe jut? És még csodálkozunk, hogy már nem hív minket Beliebereknek?! Már bocs, de az ő helyében én sem tenném. Ahogy viselkedik pár rajongó… Igen. Akarjuk vissza a régi Justint! Mert hiányzik nekünk! Minden egyes része! Kimondhatatlanul! De nem ilyen áron… Lehet, hogy el kéne menni az egyik dedikálásra, vagy koncertre és ’beszélni’ kéne vele. Vagy egyszerre énekelni a legelső számát. Kitudja .. lehet sikerülne, lehet nem. Egy próbát megér. i ♥ @justinbieber”

Kipostoltam a bejegyzést twittere, ezzel lavinát indítva el. Sorra RT-zték a bejegyzésemet, és válaszoltak rá: „i ♥ @justinbieber” Az egész twitter ezzel az egy mondattal volt tele. Elmosolyodtam és megnéztem a messages-t. Justin írt.

@justinbieber: köszönöm <3

@OnlyGirl: jössz egy csokival ;)

Ezzel kiléptem és szekrényemhez sétáltam. Kivettem egy tapadós szürke nacit, egy fekete ’kacsintós’ pólót, és egy szürke suprát. Hajamat felkötöttem, övtáskámba beledobáltam mindent, és átdobtam karomon. Arcomra nem kentem semmilyen sminket, hiszen úgy is leizzadnám. Leugráltam a pár soros lépcsőn és bekiáltottam a konyhába, miközben leemeltem kulcsomat.

- Elmentem. Azt hiszem vacsira hazaérek, de nem biztos. – ezzel a mondattal kiléptem a lakásból, és magam után becsaptam az ajtót. Leugráltam a pincébe, ahol Honey már türelmetlenül várt.

Rajta kaptam, ahogy táncol. Mióta vele lógok, egyszer sem láttam táncolni, csak amikor találkoztunk legelsőnek. Elbújtam az ajtó mögött, és egy pici rést hagyva tovább lestem. Hihetetlenül táncolt. Szinte olyan volt, mint ott fent a tetőn az a banda. Tátott szájjal figyeltem, ahogy végigtáncolta a számot, majd ment oda a táskájához és kivett belőle egy üveg ásványvizet. Úgy döntöttem ideje előkerülni. Hangosan csaptam ki az ajtót és sétáltam le a lépcsőn, mintha az előbbit nem láttam volna.

- Késtél. – jelentette be és csípőre tette kezét.

- Bocsi, csak tudod dolgom volt. – hazudtam. Ledobtam a táskámat oldalra és Honeyra néztem.

- Kezdjük. – beállt elém a tükörhöz és rám pillantott. Lefagytam. ~ Most komolyan tanítani fog? Mármint tudom.. eddig is tanított, csak ez fura. Nem így. Gyorsan megráztam a fejemet és beálltam egy kicsivel mögé. Eltáncolt nekem egy egyszerű mozdulatot, nekem pedig le kellett másolnom.

Ezt játszottuk két órán keresztül, amikor Honey bejelentette, hogy holnap nem lesz próba.

- Miért? – kérdeztem lihegve és ittam a vizéből.

- Dolgom van, de, ha fent vagy hajnalban .. – vállat rántott és összeszedte cuccát.

- Oké. – mondtam belegyezően és felvettem táskámat.

- De ezeket a mozdulatokat, amiket most utánoztál, nyugodtan gyakorolhatod. Lassan itt az idő. – nem értettem miről beszél.

- Milyen idő? És mire? – értetlenkedtem.

- Majd időben megtudod. – kacsintott és eltűnt a teremből. Ott álltam egyedül középen és azon gondolkodtam, hogy-hogy értette ezt. Mikor nem jöttem rá, észbe kaptam és ránéztem telefonom kijelzőjére. ’20:34’. Vacsoraidő már rég elmúlt. Felrohantam a házba és berontottam a konyhába. Anyu épp mosogatott, apu pedig a nappaliban TV-zet.

- Bocsi, hogy késtem. – mondtam és nyomtam anyu arcára egy puszit.

- Semmi baj. De kincsem.. mostanában, olyan titokzatos vagy. Merre voltál? – nem akartam erre válaszolni, ezért fogtam egy almát beleharaptam vállat rántottam és a szobámba menekültem.

Leültem az ágyamra, ölembe húztam a laptopomat és épp bekapcsoltam volna, amikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem: Alyshon<3. Fülemhez emeltem és beleszóltam.

- Justin Bieber dedikálás a plázában! Most! 10 perc múlva ott vagyok érted! – szólt bele azonnal.

- Jó, de..

- Tudom az új címeteket. 10 perc Faith! – ezzel lerakta. Először csak bámultam bambán, majd észbe kaptam és a szekrényemhez rohantam.

Kikaptam belőle egy fehér csőnacit, egy neonkék toppot, egy kék suprát és a változatosság kedvéért egy kék fullcapet. Bementem a fürdőmbe, fogat mostam. Hajamat kiengedtem, gyorsan átfésültem. Sminknek pedig, szempillaspirál és átlátszó szájfény. Visszamentem a szobámba és magamra kaptam a ruhákat. Már csak a cipő volt hátra mikor hallottam, hogy dudálnak. Leakasztottam az övtáskámat, beledobáltam mindent és lerohantam.

- Elmentem a plázába, Alyshonnal Justin Bieber dedikálásra. Majd jövök. – kiáltottam és meg sem vártam a választ. – feltéptem az ajtót, magam után hangosan becsaptam és leszaladtam a kint váró Alyshonhoz. Beültem mellé a kocsiba. Ő a gázra lépett és utunk egyenesen a plázába vezetett.

-.-"

2011. aug. 1. 17:49 - írta neonkék17 Ez felbasz tudjátok meg!! Miket látok és olvasok? Mindenki koppintja a másikat! SZÁNALMAS!!! Hogy jössz te ahhoz kedves @dreew hogy csak simán, fogd és kimásold, azt amivel nem is te dolgoztál?!! Vágod, ez gecire idegesítő, a barátnőm szenvedett vele!! Nem te!! Legalább tüntetnéd fel, hogy nem te voltál de nem, te nyugodtan még írogatsz és a másik barátnőm kommiját is kölcsön vetted! Gratulálok! Nagyon egyedi vagy! Meg kreatív! Ez undorító!! Vajon megéri még blogot írni? Folyton csak lopják az ötleteket, képeket, BEJEGYZÉSEKET!!

Justin♥

2011. júl. 31. 22:33 - írta neonkék17


Ezért a Justinért megérte Belieber-nek lenni ..a mostaniért is .. csak hiányzik a régi :( Aki videókat készített nekünk, aki képeket postolt, aki aláírásokat osztogatott magától, és nem kellett elmenni mondjuk egy dedikálásra. Aki szabadon énekelt, mert szerette. Aki "Beliebereinek" hívott minket nem pedig csak "fanok" voltunk a számára :( ez a Justin még megvan valahol .. remélem egy picit visszakapjuk .. >< :'(♥

psszt!

2011. júl. 31. 18:04 - írta neonkék17 Na figyeljetek!

Ad1.: van véleményem Justin Bieber-ről! Egy nappal ezelőtt @Lily&ChocolateeGirl kipostoltak egy bejegyzést a blogjukon, amit egy csaj írt Justin 'bejegyzéséhez'. Teljes mértékben egyetértek vele!! Amikor megírták hogy befejezik a blogjukat mert "(n)sem az a cuki 16 éves srác" azt hiszem én voltam a legjobban felháborodva. @Wonderfull_life megmondhatja. de! rájöttem hogy igazuk van!! Justin megváltozott! és azt hiszem kimondhatjuk hogy teljes mértékben rossz irányba!! na már most van aki ezzel egyet ér, valaki nem, én nem tudom hogy ki hogy van vele, de én egyet! És hogy ha valaki szerint, az ilyen megjegyzések buzdítják a 'rajongókat' - beliebereket - az még saját magában is kételkedik! Ugyanis ha valaki, imádja, feltétel nélkül szereti - vagyis ezt mondja magáról - akkor azt nem lehet megingatni! És attól hogy valaki elmondja a véleményét még nem muszáj vele egyet érteni! Én így gondolom ;) És igen még szeretem Justint, de! ha így halad kétlem hogy sokáig leszek még belieber! És igen, most lehet szidni, és elmondani minden szarnak meg hazugnak, hogy egykor beliebernek mondtam magam, most meg feladom... csak egy a különbség: Nem én adom fel! Én kitartanék Justin mellett, ha látnék valami halvány szikrát arról, hogy még szeret minket! Csak tudjátok én ezt nem látom! És szerintem, ezzel nem csak én vagyok így!

Ad2.: folytatom a blogot, de! max. hetente min. 3 naponta lesznek részek! esetleg hamarabb ha! lesz kedvem írni!

Ad3.: ne kérjétek tőlem hogy mindenkinek olvassam a blogját vagy hagyjak kommit mert 3 blogot írni 1.:nem könnyű, 2.:sok időt vesz igénybe 3.:már nagyon erőm sincsen, hogy írjak, olvassak, segítsek itthon, és még éljem a társasági életemet de már gecire hiányoznak a barátaimmal a hülyülések, bulizások egyszóval minden!

Ad4.: öhm .. nincsen más xdd

neonkék17

*-*

2011. júl. 29. 20:06 - írta neonkék17 Sziasztook :) háát .. nem sokat kellett várni és újra itt vagyok de! .. lessetek be ott megtudtok mindent ;) ♥

http://girlsruntheworld.blog.neon.hu/

Sorry ...

2011. júl. 28. 22:31 - írta neonkék17 Nagyon sajnálom.


Abbahagyom a blogot!


Imádtam. Jó volt, szép volt. De .. nem megy ez nekem. Már nem akarok Justinról írni. Sőt! Semmilyen sztárról nem akarok írni. Táncos blogot akarok, és csak akkor írni sztárokról, ha mondjuk megemlítem őket a zene miatt. Félre ne értsétek még mindig imádom Justin zenéjét. És igen, talán még Belieber vagyok, de .. ez most nem fog menni! Igen, lehet rólam mondani hogy most ezt mondom, mikor én voltam az aki fel volt háborodva hogy mások Belieberknek mondják magukat, mikor már nem is szeretik, de ez van. Sajnálom! Ígérem nem tűnök el, és lehet hogy egyszer még folytatom .. de nem most! Sajnálom!


Majd jelentkezem.
neonkék17

27.

2011. júl. 28. 19:57 - írta neonkék17 Hey guys :) átvezető rész, a holnapiban benne lesz Justin is ;) lehet egy kérdésem?? ismertek ti engem??
lááw<3


u.i.: már csak 2 nap *-*


//Én is olyan profi akarok lenni!//


- Lépjünk, mielőtt észrevesznek. – ragadta meg a karomat, és az ajtó felé kezdett húzni. Túl hangosan mondta, meghallották. Honey feltépte az ajtót, és berohant, én pedig utána. Eszeveszett tempóban szedtük a lépcsőfokokat. Amint leértünk a földszintre, lihegve álltunk meg az ajtónál.

- Nézni fognak fentről, ha arra megyünk, ahonnan jöttünk. A másik irányba kell mennünk. – intett a fejével, majd futni kezdtünk.

Vagy két saroknyit végig sprinteltünk, mikor Honey megállt egy padnál és le'feküdt' rá. Levágódtam mellé és kapkodva szedtem a levegőt.

- Nagyon, nagyon jól táncolnak. - mondtam lihegve, bár tudtam, hogy ez közel sem fejezi ki, mennyire jól táncoltak ott fent.

- Igen. - kicsit sem volt megizzadva. Meg sem ártott neki a futás. - Holnap legyél a táncterembe hatkor. - ezzel megfordult és elsétált. Köpni-nyelni nem tudtam, csak bámultam után. Addig bámultam távolodó alakját míg el nem veszett szemem elöl. Feltápászkodtam a padról és körbe néztem. Még csak azt sem tudtam hol vagyok. Az egyik háztömb kicsit ismerős volt, így elindultam arra fele.

Több mint egy órán keresztül kóvályogtam és már azt hittem lesétáltam a térképről, amikor megpillantottam a házat. Fellélegeztem és beakartam menni. Az ajtó zárva volt, kulcsot pedig minek hoztam volna magammal. Megnyomtam a kapu csengőnket és vártam.

- Haló. - szólt bele apu

- Szia, apu. Beengedsz?

- Persze. - meghallottam a sípoló hangot és belöktem az ajtót. Felszaladtam az ajtónkhoz, amit már apu kinyitott. Elmentem mellette és közbe rámosolyogtam. Nyomott egy puszit a fejem tetejére majd visszament a nappaliba.

- Anyu, felmegyek pakolni reggel találkozunk. - mentem be hozzá a konyhába és adtam neki egy puszit.

- Nem vagy éhes?

- Nem. Inkább fáradt.

- Jól van kincsem, menj csak. - föltrappoltam újdonsült szobámba és elkezdtem pakolni.

A polcokra bekeretezett képek, ajándékba kapott bögrék, könyvek kerültek. A gardróbomba beakasztottam és behajtottam az összes ruhát, sálat, sapkát. A kiegészítőket elrejtettem a szépítkezős 'szekrény' fiókjába. A fürdőszobai cuccaimat is elpakoltam és fáradtan dőltem le a szőnyegre. Jó volt végre kicsit egyedül lenni. Felsóhajtottam és felkeltem a földről. Magamhoz vettem a pizsimet és bementem a fürdőmbe. Beálltam a zuhany alá és folytattam magamra a langyos vizet.

~ Nagyon jól táncoltak ott fent a tetőn. Én is úgy akarok. Honey! - jutott eszembe. Hiszem, azt mondta ismeri őket. És ő eszméletlenül táncolt ott lent a 'pincében'. Biztos vagyok benne, hogy általa én is tudnék úgy. - Egy terv kezdett körvonalazódni a fejemben. Elmosolyodtam és megmosakodtam. Megtörölköztem és felvettem a pizsimet. Visszamentem a szobámba és felkaptam a piszim alá egy sportmelltartót. A francia bugyimra felhúztam egy picsa nacit a hosszú pólómat pedig felkötöttem oldalra hogy kilátszódott a hasam. Felkaptam egy fekete converse-t és lesuhantam a lépcsőn. Anyuék már a szobájukban voltak, így nem volt gond. Leakasztottam anyu kulcsát és halkan kinyitottam az ajtót. Halkan lesuhantam a lépcsőn egészen a 'pincéig'. Hangtalanul kinyitottam a piros ajtót és mosolyogva beljebb léptem a terembe.

Odamentem a hifihez rácsatlakoztattam a telefonomat és elindítottam Britney Spear - If U Seek Amy című számát. A csípőm a ritmusra járt. Elkezdtem mozogni. Mindent beleadtam. Csak azt láttam magam előtt, ahogy ők táncoltak ott fent a tetőn.

~ Én is olyan profi akarok lenni! És olyan is leszek!

Csak táncoltam és táncoltam. Homlokomon izzadságcseppek gyöngyöztek, pólómon meglátszott hogy vizes vagyok. A tükörben a hasonmásom engem utánozott. Bámultam magam. A csípőmet, a karomat, a lábamat. Ugyanazokat a mozdulatokat ismételtem. Egész éjszaka ott voltam lent. Nem érdekelt hogy aludnom kéne. Az sem ha anyuék rájönnek. Csak táncoltam. Kikapcsoltam. Csak a tánc a zene és én.

26.

2011. júl. 27. 21:41 - írta neonkék17 Sziasztook :D tudtam h megfogom tőletek kapni a magamét az előző részért de ez van :p am a mostaniért is bocsi :$$ majd megértitek miért .. okkal van úgy ahogy :p nagyon nagyon nagyon hosszú rész lett azért van fent ilyen későn >< és most nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre >< jó olvasást : )
lááw<3


u.i.: már csak 3 nap *-*


//Mi lehetne ennél tökéletesebb?!//


- Andy és Steph. – hangja abban a 18 lányban, akik nem kerültek be, egy világot döntött romba. Amiért dolgoztak, gyakoroltak nap – nap után megfeszülve, egyetlen mondat tönkre tette. Az egész életüket. A fájdalom az arcukon tükröződött. Van, aki sírt, mások csak ki a fejükből, ahogy én is. ~ Mégis mit tehettem volna?

- Nos. Sajnálom. Mindannyian megérdemeltétek volna, de .. mindenki nem nyerhet. Ez van. Steph lesz az én táncosom, Andy pedig Justin előénekese. Na, lányok benne vagytok? – fordult kettőjük felé. Ők csak hevesen bólogattak, és mosolyogtak. Közelebb ment hozzájuk és beszélgetni kezdtek. A teremben 18 kiesett ’versenyző’ – köztük én is – összeszedtük cuccainkat és indulni készültünk, amikor Justin utánunk szólt.

- Várjatok lányok. Ha már bejutni nem jutottatok be, legalább egy közös képet készítsünk és kaptok autogramot is ha szeretnétek. – mindenki megindult felé, egyedül én nem. Körbe állták és papírokat dugdostak az orra alá. Fanyarul elmosolyodtam és tovább mentem.

- Héé, neked nem kell? – szólt utánam az egyik csaj. Megfordultam és mindenki kérdőn nézett rám.

- Nekem már van. – mondtam egyszerűen és odamentem a két lányhoz, akiknek sikerült. – Gratulálok mindkettőtöknek. Megérdemeltétek. – elmosolyodtam.

- Köszönjük. Te is jó voltál. – ölelt meg hirtelen Andy. Nem számítottam rá, de visszaöleltem. Végül elengedett én pedig kisétáltam a teremből, át a folyosón, le a lifttel, ki a táncstúdióból.

Levegő kellett, bent úgy éreztem, hogy megfulladok. El kell mennem hozzá. – Lábaimat egyre gyorsabban raktam egymás elé, míg végül futásban érkeztem meg oda. Kinyitottam a vasrózsákkal díszített vasrácsos kaput és közben arcomon lefolytak könnyeim. Utam rögtön a fekete márvány kőből készült „tárgyhoz” vezetett. Leborultam előtte és zokogásom betöltötte az egész temetőt.

- Miért nem vagy itt nekem? Szükségem van rád! Én ezt már nem bírom. Egyedül nem. – csak ültem ott és zokogtam. Akkor sem tudtam volna megmozdulni, ha akartam volna. Minden erőm elhagyott.

- Miért hagytál el? – szavaim utat törtek maguknak a csendben. Egy kisebb széllökés az arcomba fújta pár rakoncátlan hajtincsemet és megzörgette a fák levelét. Egy gondolat suhant át az agyamon. ~ Ő az!

Szívverésemet próbáltam visszaállítani a normálisba, könnyeimet pedig próbáltam megállítani kisebb–nagyobb sikerrel. Míg a lenyugodással próbálkoztam csak ültem ott és hagytam, hogy azoknak az időknek, minden emléke átjárjon. A közös gitározások, zongorázások, éneklések .. táncolások. Ezeket az emlékeket egyszer már eltemettem egy fal mögé a szívemben és most lehet, hogy hibát követek el, hogy hagyom szabadon garázdálkodni őket, de most erre van szükségem. És amúgy is, csak nekem fáj. Később egyedül kell majd megbirkóznom vele. Addig is élvezem.

Mikor már úgy éreztem kissé lenyugodtam mindent elmondtam neki. Mindent, ami mostanában történt velem. Ezt muszáj volt. Szükségem volt már egy ilyen „beszélgetésre”. Oldalról odamásztam a sírkőhöz és kezemet végig futtattam az íráson miközben hangosan felolvastam.

„Számunkra te sosem leszel halott, örökké élsz, mint a csillagok.”

Még ejtettem egy utolsó könnycseppet, amit nem töröltem le. Hagytam végig folyni arcomon és meghalni a sírkőn. Elmosolyodtam. Igazából nem tudom, hogy min, de Ő megnyugtatott. Tudtam, valahogy éreztem, hogy most már minden rendben lesz. Mert így kell lennie. Nyomtam egy búcsú puszit a fekete márványból készült kőre és felálltam. Beszívtam a levegőt, bent tartottam pár másodpercig, majd kifújtam. Elmosolyodtam és kimentem a temetőből, magam után becsukva a vasrózsás kaput. Hazafele már nem siettem. Szépen, lassan sétáltam az úton, nem is számítva rá, hogy mi fogad otthon.

Kulcsomat előhúztam és a zárral babráltam. Kinyitottam és belöktem az ajtót. Az előszobában dobozok fogadtak felcímkézve. Értetlenül néztem körbe és mentem beljebb.

- Anya?! – kiáltottam kétségbeesve a nappali közepén. Minden bedobozolva. – Anya?! – kiáltottam újra, mire anyu jelent meg a nappaliban.

- Csak, hogy hazaértél. – ütötte össze tenyerét. – Miért nem vetted fel a telefont? Aggódtunk.

- Nem is hallottam, hogy csörgött, de .. mi ez a sok doboz? – mutattam körbe. Anya szemével követte a kezemet és végig nézett a szobán.

- Hát tudod kincsem, a vég elköltözik és apád is talált egy még jobb helyet az étteremnek. – félve nézett rám.

- Hogy mi? Elköltözünk? – hangom két oktávval feljebb csúszott szemem elkerekedett.

- De nem másik városba. Maradunk New York-ban, csak Manhattan másik felében.

- De … - a fejemben gondolatok milliói. – ideköt minden. És itt a suli is. Itt ismerek mindent.

- De ott is be tudsz illeszkedni. Megtudod tanulni, mi hol van, és a suli szeptemberben kezdődik. Ki tudja .. lehet jót tesz az iskolaváltás .. Austin után. – megmerevedtem.

- Igen lehet. De apu a mostaninál nem hiszem, hogy jobb helyet tudna találni az étteremnek.

- Ohh, dehogynem. Én sem hittem, de ez fantasztikus. – anyu nevetett és tudtam örül, hogy beletörődtem. Elindultam a lépcső felé.

- Mikor megyünk a másik házba? – fordultam vissza a első lépcsőfoknál.

- Holnap délután egykor. Akkor jön a költöztető kocsi.

- Köszi, akkor indulok pakolni.

- Találsz dobozokat az előszobában. – szólt utánam, majd eltűnt a konyhában. Az előszobából felkaptam pár dobozt és felmentem velük a szobába.

~ Igen. Beletörődtem mindenbe!

Austin majdnem megerőszakolt, de Dany megmentett, akivel, azóta nem beszéltem. Voltam Justin Bieber koncerten, majdnem én lettem az OLLG-je, de voltam, olyan hülye, hogy átadtam egy kislánynak. Megtudtam, hogy a srác, akivel dumáltam neten keresztül nem más, mint a szupersztár Justin Bieber. Táncoltam egy egész étteremnyi ember előtt, Usher akart táncosának. Voltam a meghallgatáson táncoltam, énekeltem és még sem kerültem be. Elmentem oda ahol, azóta nem jártam. És elköltözünk. ~ Igen, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az életem nem egyszerű. És most pakolom el a legfontosabb dolgaimat, hogy holnapra kész legyek mire ideér a költöztető autó. ~ Mi lehetne ennél tökéletesebb?! Odasétáltam a hifimhez – az még nincs eldobozolva – és beraktam a Linkin Park CD-met. Felhangosítottam és hagytam, hogy Chester Bennington hangja átjárja a szobát.

Mikor a tárgyakkal végeztem a ruháim következtek. Hoztam még fel dobozokat és felcímkéztem őket. Az egyiken „cipő” felírat a másikon „nadrágok”. Minden ruhámat összehajtottam és elraktam abba a dobozba, amelyikbe illett. A kiegészítőket külön dobozba tettem, ahogy a fürdőszobai cuccokat is. Hagytam kint holnapra ruhát és cipőt, amit a székre terítettem, majd elmentem fürdeni. Forró vizet folytattam merev végtagjaimra. Testemet pedig a trópusi virágillatú tusfürdőmmel kényeztettem. Jó félórát áztam í víz alatt, miután erőt vettem magamon és elzártam a vizet, testemet fehér törölközőbe tekertem, majd megmostam a fogamat. Megtörölköztem és felvettem a pizsim. Visszamentem a szobámba, kikapcsoltam a zenét és bebújtam az ágyamba. Álommentes alvásért könyörögtem, amit meg is kaptam.

*** másnap reggel 10 óra

Reggel anyu költött, hogy menjek, reggelizzek, és utána még segítsek néhány dolgot elpakolni.

Vettem egy reggeli hideg zuhanyt, hogy felébredjek, majd felvettem a tegnap kikészített ruhákat. Egy hosszú i ♥ New York feliratú topp és egy fekete forrónadrágot. Hajamat hagytam leengedve és lementem a konyhába. Megettem a kikészített reggelit és segítettem elpakolni azt a néhány tányért és poharat, amiket kellett.


***13 óra 20 perc


A költöztető autóba már szinte mindent bepakoltak. Megvártuk, míg kiviszik a kanapét is és elmondhattuk, hogy üres a ház. Még egyszer utoljára felmentem a szobámba és körülnéztem. Megérintettem a falakat és elbúcsúztam. Lementem a földszintre ki az ajtón. Beszálltam a kocsiba anyuékhoz. Apu indított és végig kocsikáztuk egész Manhattant. Apu megállt egy panelház előtt, ami elég nagy volt. Kétszintes.

- Alul egy öreg néni lakik. Ms. Dawntown. Özvegy. Imádja a macskákat, van neki vagy 7 az biztos. A felső emelet a miénk – magyarázta anyu, miközben kiszálltunk a kocsiból. Kétségek között követtem be anyut a házba és mentem fel a lépcsőn. Megálltunk egy fekete ajtó előtt anya pedig megzörgette a zárban a kulcsot. Végül bejutottunk.

Az előszoba szinte ugyanolyan volt, mint a volt házunkban. Egy fogas a kabátoknak, és egy fából készült akasztó a kulcsoknak. A nappali már jóval nagyobb volt, mint az előző. És a TV alatt egy kandalló is elhelyezkedett. A konyhában fekete szekrények volta. Az emeletre kb. olyan 10 soros lépcső vezetett. Három szoba egymás mellett. Gondolom az egyik vendégszoba. Benyitottam a folyosón lévő utolsó szobába és jól sejtettem, hogy az az enyém. A falak citromsárgák voltak, az ágyam már a helyén volt. Polcok a falon és tükör az ajtó mögött. Egy gardrób és egy másik ajtó. Oda is benyitottam. – Saját fürdőszoba. És a kedvenc részem következik: az erkély. Igaz innen nem lehetett belátni egész Manhattant, de a kilátás így is lélegzetelállító volt. Visszamentem a szobámba. Már tele volt az egész dobozokkal. ~ Majd este kipakolok. – gondoltam és lementem anyuhoz az utcára és megálltam a lépcsőn.

- Oké, anyu körülnézek rendben? Majd este kipakolok. - visszanéztem a napsütötte lépcső, utolsó fokáról.

- Rendben, kicsim! - bólintott, majd visszafordult a munkásokhoz, akik pakoltak.

Lassan ugráltam a pincébe levezető lépcsőfokokon. Elég meredek, és mit ne mondjak, rosszul burkolt lépcsőfokok voltak. Erősen fogtam a korlátot, hogy el ne essek. Nem bíztam magamban. Hirtelen megláttam, egy nagy piros ajtót. Fogalmam sem volt arról, mi lehet ott, vagy éppen ki, csak az a vágy hajtott, hogy én most..(!!) Be fogok oda menni.

Lassan, félve lépegettem a piros ajtó felé és egy gyors mozdulattal kinyitottam azt. A por kezemen maradt a kilincsről, így beletöröltem fekete forrónadrágomba. Elég viccesen nézhettem ki.

Amint megpillantottam, a nem éppen, csúnya 'szobát', felcsillant szemekkel, tátottam el számat. Egy táncterem volt. Telis-tele tükrökkel és olyan padlóval, ami a táncolásra használandó. Nagyon megörültem. Ördögien, összemorzsoltam a kezem és a táncterem közepére álltam. Jobbra döntöttem a fejemet, majd kémleltem saját testemet. Megigazítottam a ruhámat, majd telefonomért nyúltam. Miközben a billentyűzárt akartam kioldani, megpillantottam egy régi, ócska magnót a sarokban. Hátra néztem, mintha valami kémes filmben lennék, odalopóztam és bekapcsoltam azt. Egyből szólni kezdett a Hip-Hop zene. Felnevettem, majd kezemmel ütni kezdtem a ritmust. Felkötöttem toppomat, hogy hasam kilátszódjon, majd vettem egy hajgumit és felgumiztam a hajamat.

Újra a tükör elé álltam és a ritmust felvéve táncolni kezdtem. A szüleim sose engedték, hogy táncoljak. Azóta nem. Nem tudom, miért.. de valahogy ez volt a mániájuk. Most meg akarom, mutatni, hogy jó táncos vagyok. - nem egy senki - Miközben már belelendültem, valaki megköszörülte mellettem a torkát. Hirtelen hátra fordultam. Ő az ajtónak támaszkodva, karba vágott kezekkel kémlelte, a tánclépéseim.

- Elég, jó vagy. - bólintott, majd egy furcsa táncmozdulatot kevert le nekem. - Utánozd! - parancsolt. Reflexszerűen tettem, amit mond és megcsináltam ugyanazt, amit ő. - Egész jó. - nyalta meg alsó ajkát és csípőre vágta kezeit.

- Köszönöm. - nyújtottam a kezemet. Köszönés képen.

- Honey. - rántotta meg azt, majd egy nagyobb öleléssel köszöntött.

- Faith. - mosolyogtam.

- Hol tanultál táncolni? - nézett végig rajtam.

- Suli, utca, magamtól. - rántottam meg a vállam és a magnóhoz indultam.

- Héé.. le ne állítsd! - húzta fel szemöldökét. Megjegyzem, még mindig ugyanabban a pozícióban állt.

- Miért? - szóltam kérdőre vonóan.

- Táncolj! - karba vágta kezeit.

Nem szóltam, csak engedelmeskedtem, mint egy rongybábú. Egy másik szám következett, ami kicsit lassabb volt, ezért újra és újra felvettem az ütemet.

- Egy, két, há' - számolt be Honey. Elrontottam a lépést és ezzel az egész táncot. Igazából, nem is egy koreográfia volt, de betartottam a lépést.

- Nem vagy, még profi.. De hamar belejössz. - megütögette a vállamat, majd elment. Úgy, egy perc múlva feleszméltem, és utána rohantam. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, most nem féltem, hogy esetleg eleshetek. Ahogy felértem az alagsorból a földszintre, sokkal világosabb lett. Még láttam egy göndör fekete hajkoronát meglibbenni az ajtónál, aztán a régi fekete ajtó hangosan becsapódott. Két szökkenéssel ott voltam, feltéptem az ajtót, és kiléptem az utcára. Rengetegen voltak az utcán, de szerencsére még láttam Honey-t. Magabiztosan, felemelt állal, kellő tartással lépkedett. Gondolom, nem önbizalom-hiányos..

- Honeeey. – kiabáltam utána. Megállt, és hátrafordult. Csípőre vágta kezeit, kíváncsian nézett rám, majd intett a fejével hogy menjek oda.

- Hogy értetted, hogy nem vagyok profi? – kérdeztem kíváncsian. Felnevetett, majd megrázta a fejét.

- Láttál már profi táncost? – kérdezte. – Egyébként hol laktál előzőleg?

- Igen láttam. Itt laktam ezelőtt is Manhattan-ben. Csak a másik felében, de ideköltözünk, mert így mindenkinek kényelmesebb. – vontam vállat

- Gyere, mutatok valamit. – fogta meg a kezem, majd húzni kezdett..

Lefordult a sarkon jobbra, végigmentünk két utcán, aztán balra…a végére azt sem tudtam merről jöttünk. Végül megállt egy ősréginek látszó panelház előtt. Csípőjével belökte az ajtót, és a lépcső felé indult. Én szó nélkül követtem, érdekelt hová megyünk. Vagy 5 emeletnyi lépcsőzés után a legfelső szintre értünk. Ott mindössze két ajtó volt. Egy lakás ajtó, és egy másik. A jobb oldali ajtóhoz nyúlt, és meglökte. Egyből kinyílt, mi pedig kimentünk. A ház tetején voltunk. Elég nagy tér, belátni a környező házakat, és mindent. A placc közepén, körülbelül 10 embert állt. Fiúk-lányok vegyesen. A korlátnál magnó volt, amiből szólt a zene. Hip-hop koreográfiát nyomtak, kis break-es beütéssel. Nagyon tetszett. Nem mentünk oda hozzájuk, meglapultunk az ajtó mögött. Ők nem láttak minket, mi viszont tökéletesen láttuk minden mozdulatukat.

- Ha így tudsz táncolni, na akkor vagy profi. – suttogott Honey. Tátott szájjal néztem a táncukat. Elképesztő volt.

- Ismered őket? – kérdeztem halkan.

- Aha. – vont vállat. –A környék legnagyobb bandája. Itt mindenki tiszteli őket, szóval ne húzz ujjat velük.. Sec-perc alatt elintéznek.

- Oké. – bólintottam.

25.

2011. júl. 26. 17:22 - írta neonkék17 Sziasztook :D igen, tudom geci vagyok h a végét úgy hagytam abba :$ de ezt muszáj volt :P bocsii :$$ jó olvasást : )
lááw<3


zene --> http://www.youtube.com/watch?v=RT9PQgMtkDo&feature=autoplay&list=WL22278647C92D7FF6&index=1&playnext=8


u.i.: már csak 4 nap *-*


//Táncolj, ha tudsz!//


Kiálltam a terem közepére. Úgy éreztem magam, mint valami áldozati bárány, akit feláldoznak.

~ Ha elrontom, mindenki rajtam fog nevetni. - Szívem kiakart törni bordáim közül, és megmutatni magát.

Lehunytam a szememet, pár másodperc alatt megpróbáltam ellazítani görcsös végtagjaimat. Csak álltam ott és vártam a zene kezdetét. Fellélegeztem, mikor meghallottam Pitbull ft. T.Pain - Hey Baby című számát. Hagytam, hogy átjárjon a zene. Addig meg sem mozdultam. Csípőm már a zene ritmusára mozgott. Mikor meghallottam Pitbull erőteljes hangját léptem párat és teljesen bele éltem magam.

Hey baby girl what you doin tonight, I wanna see what you got in store. Hey baby – givin it you all when you’re dancin on me. I wanna see if you give me some more. Hey baby – you can be my girl I can be your man, and we can pump this jam however you want. Hey baby, pump it from the side bend it upside down, or we can pump it from the back to the front. Hey baby. - Csak én voltam. Kizártam mindenkit és csak a zenére figyeltem. Próbáltam kizárni az emlékeket a fejemből és a tükörben egy csokoládé barna szempárt pillantottam meg. Mosolygott. Próbáltam mindent elfelejteni és csak a zenére és a táncra figyelni. Elfelejteni minden zavaró gondolatot. De nem ment. Egy röpke gondolat újra és újra visszalopta magát a fejembe és nem hagyott nyugodni.

~ Ő nincs itt. Pedig ez neki volt az álma. Közös álom volt, de nélküle már nem az.

Vége lett a dalnak és kicsit ziláltan, de visszaültem a helyemre, Usher pedig kiállt elénk.

- Most kérünk 10 percet. Eldöntjük ki volt az az egy, aki csatlakozik hozzánk. - Elment a terem végébe Justinhoz és Scooterhez. Még ők megvitatták ki lesz a befutó, én a megnyugvással próbálkoztam és száműzni a róla szóló gondolataimat. Arra eszméltem fel, hogy Usher újra előttünk áll és beszél.

- Mind nagyon jók voltatok, de szeretnénk, ha énekelnétek nekünk.

- Hogy mi? Erről nem volt szó. És különben is, mi köze az énektudásunknak a tánctudásunkhoz? - háborodott fel az egyik csaj.

- Hát .. nem tudom innen ki mennyire szereti Justint - hüvelykujjával a szupersztár felé bökött a terem végébe - de most neki is keresünk előénekest a turnéra. - Usher félve pillantott ránk. Az egyik csaj felsikoltott és a szája elé kapta kezeit. ~ Belieber. - gondoltam magamban.

- Szóval énekelni kellene. Most is mindenkit egyenként hallgatnánk meg, ha benne vagytok?! - végig nézett rajtunk, amikor az egyik csajszi felkiáltott.

- A fenébe, lányok nem veszthetünk semmit. Énekeljünk és ha sikerül .. Justin Bieber előénekese leszünk.

- Oké . - mondták a többiek kicsit félénkebben. Én csöndbe maradtam. Mégis mit tehettem volna?

- Ez a beszéd. - Usher összeütötte két tenyerét, majd mosolyogva ment vissza előbbi helyére. És elölről kezdődött a meghallgatás.

Voltak lányok, akiknek gyönyörű szép hangjuk volt, másoknak pedig fülsüketítő. - és már megint én következtem. Kíséret nélkül kellett énekelni, egy általunk választott dalt. Még ki sem gondoltam mit fogok énekelni, már kis is kellett állnom. Az agyamban egy zene listán kerestem dalt. A hangulatomhoz lassú illett és kiválasztottam a Vele közös dalunkat. Pár másodpercre lehunytam szemeimet, vettem egy nagy levegőt és elkezdtem. Szememet azonnal kinyitottam és csak Rá gondoltam éneklés közben.

I know I can't take one more step towards you (Tudom, hogy több lépést már nem tehetek feléd) ’Cause all that's waiting is regret (Mert ott csak a megbánás vár rám) And don't you know I'm not your ghost anymore? (És nem tudtad, hogy már nem vagyok a szellemed?) You lost the love I loved the most (Elvesztetted a szerelmet, amit a legjobban szerettem) I learned to live half alive (Megtanultam félholtként élni) And now you want me one more time (És most megint megakarsz kapni) And who do you think you are? (Mégis kinek hiszed magad?) Running 'round leaving scars (Magad mögött csak sebeket hagysz) Collecting your jar of hearts (Egy üvegben tartod a szíveket) And tearing love apart (És széttéped a szerelmet) You're gonna catch a cold (Meg fogsz fázni) From the ice inside your soul (A jégtől, ami a lelkedben van) So don't come back for me (Úgyhogy ne akarj visszajönni hozzám) Who do you think you are? (Mégis kinek hiszed magad?) - A legtöbb lány - sőt, szinte az mindenki - Justintól énekelt valami csak én és egy Andy nevezetű lány nem.

I hear you're asking all around (Hallottam, hogy mindenkitől kérdezed) If I am anywhere to be found (Hol találhatsz meg engem) But I have grown too strong (De már erősebb vagyok annál) To ever fall back in your arms (Minthogy visszazuhanjak a karjaidba) I learned to live half alive (Megtanultam félholtként élni) And now you want me one more time (És most megint megakarsz kapni) And who do you think you are? (Mégis kinek hiszed magad?) Running 'round leaving scars (Magad mögött csak sebeket hagysz) Collecting your jar of hearts (Egy üvegben tartod a szíveket) And tearing love apart (És széttéped a szerelmet) You're gonna catch a cold (Meg fogsz fázni) From the ice inside your soul (A jégtől, ami a lelkedben van) So don't come back for me (Úgyhogy ne akarj visszajönni hozzám) Who do you think you are? (Mégis kinek hiszed magad?) - Mindent beleadtam. Azóta nem énekeltem ezt a számot. Sokat jelent nekem. Valójában azóta mindent.

And it took so long just to feel alright. (És, hosszú ideig tartott míg jól éreztem magam) Remember how to put back the light in my eyes (Emlékszem, hogyan tért vissza fény a szemembe) I wish I had missed the first time that we kissed (Bárcsak lemondtam volna az első csókunkról) ’Cause you broke all your promises (Mert az összes ígéretedet megszegted) And now you're back (És most újra itt vagy) You don't get to get me back (Ne is álmodj arról, hogy visszakaphatsz) And who do you think you are? (Mégis kinek hiszed magad?) Running 'round leaving scars (Magad mögött csak sebeket hagysz) Collecting your jar of hearts (Egy üvegben tartod a szíveket) And tearing love apart (És széttéped a szerelmet) You're gonna catch a cold (Megfogsz fázni) From the ice inside your soul (A jégtől, ami a lelkedben van) So don't come back for me (Úgyhogy ne akarj visszajönni hozzám) Don't come back at all (Egyáltalán ne gyere vissza) And who do you think you are (Mégis kinek hiszed magad?) Running 'round leaving scars (Magad mögött csak sebeket hagysz) Collecting your jar of hearts (Egy üvegbe tartod a szíveket) And tearing love apart (És széttéped a szerelmet) You're gonna catch a cold (Meg fogsz fázni) From the ice inside your soul (A jégtől, ami a lelkedben van) Don't come back for me (Úgyhogy ne akarj visszajönni hozzám) Don't come back at all (Egyáltalán ne gyere vissza) Who do you think you are? Who do you think you are? Who do you think you are? (Mégis kinek hiszed magad? Mégis kinek hiszed magad? Mégis kinek hiszed magad?) - A dalnak vége lett, én pedig visszaültem a helyemre és próbáltam nem elsírni magam.

- Jól van lányok, mind nagyon ügyesek voltatok. Kérünk pár percet hogy döntsünk. - Usher hangja tompán csengett, nem igazán figyeltem rá. Inkább a feltörő zokogásomon próbáltam úrrá enni. Biztos voltam benne, hogy amint ennek vége, és egyedül leszek a szobámban könnyeim utat törnek maguknak.

- Lányok. Mindenki a legjobb volt. Mindenkinek helye van a szakmában, de csak ketten nyertek. - nem tudom hogy mit érzek. Igazából nem nagyon keserednék el, hogy ha nem kerülnék be, de ha már eljöttem és szenvedtem ennyit .. - Csak ketten fognak velünk tartani és ők ketten nem mások mint .. - drámai hatás szünet és - ...